You are here

Bartók Béla Boulevard – utcamenedzsment Budán

09 July 2018

A Budapest XI. kerülete által vezetett Creative Spirits URBACT projekt fókusza a kreatív és kulturális iparágakra, kreatív terekre alapozott városfejlesztés. Újbuda stratégiai terveiben mintegy 10 éve meghatározó elemé vált a Bartók Béla utca átalakítása kulturális városközponttá. A stratégiát tettek is követték: az önkormányzat az üzlethelyiségek bérleti szabályaival kedvező helyzetet teremtett a galériáknak, kulturális szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak. A városrész ezen új szereplői alapították meg a Kulturális Tizenegy Egyesületet, majd fejlesztették ki a Bartók Béla Boulevard brandet. Menedzserüket, Jáki Monikát kérdeztük az alulról építkező munka eredményeiről, tapasztalatairól.

Kezdjük időrendben: milyen volt a Bartók Béla út korábban?

A Bartók Béla út számomra egy közlekedési tengely volt; így használtam én is a környéket, mint egy átutazó. Úgy tíz éve már kicsit más arca volt a térségnek, sokkal kellemesebb, mint amire gyerekkoromból emlékeztem. Ezt a teret a mai napig izgalmassá teszik azok a háttértörténetek, az az identitás, ami Kosztolányihoz, Karinthyhoz, más híres művészekhez kötődik. De amíg a Hadik kávéház helyén cipőbolt volt, ez az identitás szunnyadt, megfoghatatlan volt, kevésbé tudott kiteljesedni.  Az elmúlt 5 évben azonban lényeges változás következett be. Felerősödött az emberek identitástudata, lokálpatriotizmusa, keresik a helyi kulturális programokat. Nyilván ez a kulturális üzleteket is vonzza. Az önkormányzat kezdeményezte ennek a folyamatnak a megerősítését egy kulturális városközpont projekttel; ezt mi a civil oldalon erősítjük.

Egyébként nagyon erős karakterű városrészek találhatók a környéken: a Duna tengelye, a Gellért tér, mint kapu, a Gellért-hegy, mint természeti környezet, illetve a Budafoki úttól délre az egyetemi városrész. Ezek erősítik a Bartók Béla utat mint tengelyt, illetve e tengely erősíti e városrészek összetartozását. A másik végén pedig ott van a Feneketlen-tó.  Viszont hiányzott az a kötődés, az a felismerés, hogy a közlekedési funkción túl érdemes megállni. Hiányoztak azok a megállító pontok is, lokációk, amik miatt érdemes lett volna direkt ide jönni, megállni.

Hogy kezdődött konkrétan az átalakulás?

Tulajdonképpen az önkormányzat városközpont-fejlesztési projektje indította el a folyamatot. Nekik aztán ehhez kapcsolódóan volt egy ingatlan-fejlesztési programjuk: az önkormányzati ingatlanok bérbeadására kidolgoztak egy pályázatos rendszert, aminek a kiírása ösztönzőleg hatott a kulturális üzletek – kiállítóterek, galériák, ezeket kiegészítő gasztronómiai szolgáltatások ­– betelepülésére. Ekkor nyílt meg újraértelmezve a Hadik, és miután egy-két jó nevű galéria is betelepült, ez vonzotta a többieket is. Persze nem mi vagyunk az elsők, aki Budapesten ilyen tematikus „bevásárló” utcává fejlődtünk. Említhetjük a Falk Miksa utcát, amely az antik műkereskedelem helyszíne már rég óta, vagy az újabbak közül a Ráday utcát, a Király utcát. Az Iparkamara számon is tartja ezeket a tematikus utcákat, de persze az aktivitás nem mindenhol egyforma. A Király utca esete egyébként érdekes és tanulságos számunkra is: dizájn fókusszal indult, de annak ma már alig látni nyomát; egy olyan dinamikus átváltozás zajlik ott, hogy már túllépte saját magát. A Bartók Béla úton mi nagyon figyelünk arra, hogy a kialakuló dinamikák ne fordítsák a fejlődést más irányba. A gentrifikáció jó dolog, de vannak veszélyei, meg kell találni az egyensúlyt; lehet nőni, de nem szabad a rövidtávú fellendülés érdekében eltérni a kitűzött céloktól, mert hosszú távon azt ölheti meg, ami miatt elindultunk. A rendezvényeink kapcsán ez a gondolat rendszeresen előtérbe kerül: tömeget akarunk, vagy felépíteni egy visszajáró közönséget, aki visszajön akkor is, ha nincs rendezvény?

Hogyan kezdődött a ti civil összefogásotok, aktivitásotok? Mi volt az a pont, amikor a betelepülő kulturális vállalkozók felismerték, hogy érdemes összefogni?

Ez a felismerés akkor került középpontba, amikor az EU-s finanszírozású kulturális városközpont program már lezajlott, betelepültek a kulturális vállalkozások, és a Gárdonyi tér valóban térré alakult fizikailag is. Ekkor fogalmazódott meg, hogy tovább is lehetne lépni. Az első beszélgetések arról szóltak, hogy mi mindent kellene elmondanunk az önkormányzatnak, milyen további lehetőségeket látunk. Aztán eljutottunk oda, hogy nem külső szereplőként kellene az önkormányzatnak üzennünk, hanem dolgozzunk velük együtt a fejlesztési lehetőségeken. Természetesen mindig a problémák kovácsolják össze az embereket: a teraszok helyzete, a tisztaság, a környezet minősége. Most már eljutottunk odáig, hogy a tagok tanácsot adnak egymásnak az üzletek belső kialakításával kapcsolatban is, de eleinte az üzleteken kívüli térben gondolkoztunk. Együttműködésünk 2014 elején kapott formális kereteket a Kulturális Tizenegy Egyesület megalapításával. Az első másfél évben tulajdonképpen magunkat kerestük: mik azok a közös pontok, célok – már nem problémák! –, mik azok az eszközök és lehetőségek, amiket mi magunk meg tudunk teremteni. Tíz taggal alakultunk, ez mára 34-re bővült. Az első évben lényegében próbáltunk egymás kultúrájába belelátni, egymást megérteni és magát a szervezetet irányba állítani. Meg kellett tanulnunk együttműködni, és le kellett fektetnünk a működés kereteit. 

Milyen célokat fogalmaztatok meg ebben az időszakban?

Másfél évig lényegében az egyesület logóját tűztük ki mindenhová, ez reprezentálta a célt, aztán rájöttünk, hogy mi valójában nem a Kulturális Tizenegy Egyesület, hanem a „Bartók Béla Boulevard” vagyunk. Ez fontos különbség: nem az egyesületünk, annak megerősítése, fejlesztése a cél, hanem az utca, amelyért összefogtunk. A termékünk, amiért dolgozunk, és amit el kell tudnunk adni, az a Bartók Béla Boulevard. Ez egy elég hosszú, de nagyon fontos út volt; megérteni, hogy mindent, amit teszünk, a Bartók Béla útért tesszük. Meg kellett tanulnunk, hogy ne csak azt nézzük, hogy nekem, mint üzlettulajdonosnak mi a jó, hanem hogy az utcának mi a jó. Lehet, hogy egy adott pillanatban nem érdekem energiát fektetni egy közös rendezvénybe, de tudom, hogy a hosszú távon elérendő közös célok érdekében erre van szükség. Ami nagyon jó, hogy folyamatosan jönnek új tagok, új profillal, új szemlélettel, kapcsolatrendszerrel, így újra és újra kihívás saját magunk öndefiniálása. Amit megtanultunk, hogy mindig újra és újra tovább kell építeni magunkat, nem lehet megragadni egy szinten, és ehhez az alcélokat is árnyalnunk kell. A mozgósítás, a lelkesítés, lelkesedés fenntartása nagyon fontos a befelé és kifelé zajló kommunikációval. Sikerült megmozgatnunk olyan embereket is, akiknek nincs közvetlen üzleti érdeke a dologban: például Gauder Péter várostervezőt, környékbeli művészeket, lokálpatriótákat, akik magánszemélyként részt vesznek az egyesület munkájában. Péter számos tematikus utcában dolgozott közösségi tervezéssel. A Bartók Béla utcában meglátta azt a szellemi potenciált, amibe neki is érdemes vagy izgalmas befektetnie a saját szellemi kapacitásait.

Tanulmányoztatok külföldi példákat? Voltak előképek?

Péter sok-sok példát hozott nekünk a találkozókra, mesélt különféle utcamenedzsment szervezetekről – mert külföldön általában így hívják. Törekszünk rá, hogy előbb-utóbb mi is így működjünk. Amin még nem dolgozunk eleget, az pont az utcamenedzsmenthez köthető: a marketing, a termék megfogalmazása és elhelyezése. Ez kell a továbblépéshez, ahhoz a minőségi változáshoz, amit mi szeretnénk, és amit Nyugat-Európában ezek a szervezetek elérnek. Ott például egy ilyen fejlesztésben partner a helyi bank is, mert egy hozzánk hasonló civil szervezet érdekeltté tudja tenni a piacot, és így több forrásból táplálkozik. Ehhez azonban a terméket kell tudni jól elhelyezni bizonyos célcsoportok számára. Még városfejlesztő pályafutásom elején találkoztam egy Lleida nevű spanyol térség anyagával, és lenyűgözött, hogy mennyire egyszerűen, célratörően tudják eladni magukat, azokat a vonzerőket, lehetőségeiket, amik vannak, és mennyire kézenfekvő az, hogy én oda akarok menni. Ezt a vizualitással, a szövegezéssel, a mindenben érzékelhető profizmussal érik el. Náluk ez azért még nem megy… csináltunk egy kiadványt, de meg kéne újítani, mert hát újabb tagokkal bővülünk folyamatosan. Vannak még nagyon hiányzó kiadványok, és hát az arculat még nem eléggé egységes.

A civil szervezetekhez Magyarországon gyakran valamiféle jó értelemben vett amatőrizmust társítunk, ehhez képest ti meglehetősen profin és tudatosan dolgoztok. Honnan jön ez?

Mi talán attól vagyunk egyfajta „bezzeg” példa, hogy a szervezetünket sikerült másfél év alatt úgy összerakni, hogy az tényleg elég jól működik. Tisztában voltunk azzal, hogy amikor civilek összefognak, akkor van egy kezdeti lelkesedés vagy lendület, de aztán ez gyakran elül – megoldódik a helyzet, vagy hosszadalmassá válik, elvész a lelkesedés; mindig kell egy ember, aki a motor. A mi szervezeti modellünk úgy épül fel, hogy van egy elnök, de mellette még két alelnök is. Ez nagyon fontos, hogy ne egyszemélyes irányítás legyen, és így a három vezetőnek lehet más-más szemüvege. Az is jó, ha van vita, bizonyos ügyekben kivitatkozzák magukat, de a végén konszenzusos döntés születik. Az egyesületünknél van egy ún. board, amiben a három elnökségi tag mellett benne van az irodavezető és a menedzser, illetve a külső szakértő. Ez alatt van egy stratégiai csoportunk, ami a munkacsoportok vezetőiből, illetve a stratégiai gondolkodásban erős tagjainkból áll. A stratégiai csoport alatt pedig a munkacsoportok dolgoznak, ebben aktívan részt vesznek a tagjaink. Ez is fontos, mert így mindenki beleszólhat a terveinkbe, az ügyeinkbe, érintve van, és olyan döntések megvalósításában kell részt vállalnia, amelynek előkészítésében maga is részt vett. Van gasztro csoportunk a vendéglátósokból, marketing csoportunk, a rendezvények előkészítéséért felelő csoport, forrásszervezési csoport, környezet és kulturális csoport… A témacsoportok úgy dolgoznak, hogy ha van egy aktuális eseményünk, például az Eleven Tavasz vagy az Elven Ősz, a két saját identitású rendszeres rendezvényünk, akkor minden munkacsoport ehhez kapcsolódóan tesz javaslatokat. A nagy rendezvények között viszont mindenki viheti a saját témáit, ügyeit előre.

Mik voltak a legnagyobb sikereitek, vagy mi az, ami a te szívedhez a legközelebb áll?

A tavaszi eseményeinknél kiemelt cél a közösségépítés, a lakosság elérése, az, hogy közösen valósítsunk meg valamit. Szerintem egy nagyon izgalmas együttműködéssé alakult az, hogy süteményrecepteket gyűjtöttünk, bárkitől, helyi lakosoktól. Volt egy zsűri, és a különlegesnek ítélt receptekből választhattak a helyi vendéglátóhelyek, és elkészíthettek egy-egy ilyen süteményt; amire persze kiírták, hogy ez Mari néni süteménye, és Mari néni el is jött, és megmondhatta, hogy olyan lett-e, amilyennek ő ismeri. Általában nagyon szeretem a tavaszi eseményekben ezeket a közösségi akciókat.

Az őszi rendezvények viszont mindig egy „ország-tematikát” kapnak: volt már Portugália, Lengyelország, Finnország és most készülünk Mexikó kultúrájának megidézésére. A finn tematikánál el is mentünk Helsinkibe, ami nagyon hasznos volt abban, hogy a két kultúra megértse egymást. Mi elsősorban a nyitott teret tudjuk adni, a galériákat, amelyek befogadják az adott ország kultúráját. Ez persze egy 3-4 hónapos előkészítő munkát igényel, hogy minden a helyére kerüljön. Jó érzés volt látni azt a sok itt élő vagy ide látogató finnt, akik nagyon élvezték a programot.

A sikerek között szeretném megemlíteni azt is, hogy az összefogásban rejlő erőnek köszönhetően tagjainkat már több esetben meg tudtuk védeni, meg tudtuk segíteni. Ha valaki bajban van, például ki akarják tenni az üzlethelyiségből, vagy méltánytalanul megemelni a bérleti díjat, akkor megpróbálunk segíteni. Már két esetbe sikerült olyan megoldást találnunk, amivel meg tudtuk akadályozni, hogy egy-egy tagüzletünk ellehetetlenüljön. Az egységes fellépés eredménye talán az is, hogy megvalósulhatott a Bartókon a kerékpársáv: az önkormányzatot is magunk mellé állítva tudtunk a Fővárosi Önkormányzattal is eredményesen tárgyalni.

Milyennek szeretnéd látni a Bartók Béla utat 5 év múlva…?

Elsősorban az üzletek frontján, a benti tér és a közösségi tér közti átmenetben, az utcafronti, kirakati részben még számtalan dolgunk van. Ez értendő az arculatra, hogy jobban látszódjon, hogy a Bartók Béla Boulvard része az adott üzlet, és persze szeretném, ha mindenki jobban figyelne az üzlete előtti területre, nem csak a benti dolgokra. Lehetnének padok, egységes megjelenésű információt hordozó felületek. Ez már nagyon ráfér az utcára, és az identitásunkat is jobban kellene mutatnunk.

Ezen dolgozunk, és merem remélni, hogy már idén szeptembertől ennek látható nyomai is lesznek. Szeptember 14-16 között lesz az Eleven Ősz rendezvényünk Mexikó tematikával.

Köszönöm szépen és további sok jó élményt, sikert kívánunk!

 

Készítette: Sain Mátyás

Fotók: www.bartokbelaboulevard.hu