You are here

Hogyan segítheti az élelmiszerágazat az ifjúsági munkanélküliség csökkentését az európai középvárosokban

04 May 2017

Már ketyeg az ifjúsági munkanélküliség időzített bombája az európai középvárosokban. Fel kellene ébredni. Legalább olyan komolyan kellene kezelni ezt a problémát is, mint a humanitárius katasztrófákat vagy a betegségek elleni globális küzdelmet. Az URBACT AgriUrban projektje a közép- és kisvárosokban folytatott mezőgazdasági élelmiszertermelés helyzetével foglalkozik. Fő célja olyan megoldások körvonalazása, amelyek előmozdíthatják a munkahelyteremtést a mezőgazdaság – élelmiszertermelés láncolatában. Áttekintettek néhány kisebb, a foglalkoztatást élénkítő kezdeményezést. Ilyen például a gazdák közötti együttműködés, vagy a termelők és a feldolgozók szövetsége.

Az Agri-Urban hálózat úgy látja, hogy a nemzeti kormányok, a támogató szervezetek, az ágazati szövetségek és az oktatás –kutatás intézményei sem tesznek eleget az európai középvárosokban tapasztalható ifjúsági munkanélküliség időzített bombájának hatástalanítására.

Európa agrár-élelmiszer ágazata 15 millió vállalatnál 46 millió munkahelyet biztosít és az EU GDP-jének 6 %-át termeli meg. 2015-ben kereken 10 millió ember, az összes munkaerő 5 %-a dolgozott az EU mezőgazdaságában. A legtöbb tagországban a főleg családtagokat foglalkoztató családi gazdaságokra épül a mezőgazdaság. Az EU-ban a mezőgazdasági népesség fokozottan elöregedik. A legutóbbi adatok szerint a farmgazdaságok vezetői közül csak 6 % volt 35 évesnél fiatalabb. A mezőgazdaság foglalkoztatási szerepe csökken Európában. 2000 és 2015 között mintegy 5 millió főállású munkahely tűnt el az ágazatban (forrás: Eurostat).

A mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzete a kis- és középvárosokban

Az európai  kis- és középvárosokban még mindig jelentős a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerepe a foglalkoztatás és a jövedelem terén. Ezt a tevékenységcsoportot azonban a meglett korúak közé sorolják, amelyek már meghaladták a foglalkoztatás és az üzleti forgalom csúcsértékét. Az utóbbi évtizedekben az agrárgazdaság több ága valóban csökkentette a városi munkaerő megtartására irányuló törekvéseit.

A munkanélküliség általában sokkal jelentősebb a vidéki térségekben, mint a városi régiókban. Vidéken a „rejtett munkanélküliség” (amibe beleértjük a nem foglalkoztatott gazdálkodókat, mezőgazdasági munkásokat) magasabb, mint a városokban.

A vidéki térségek gazdasági szerkezete változóban van. A bruttó hozzáadott értéken belül a primér szektor aránya folyamatosan csökken, a tercier szektoré nő. Ez általános tendencia minden régióban, de a vidéki térségekben erőteljesebb.  A turizmus fejlődése a tercier szektor növekedésének fő előrevivője. Igen erős folyamat minden régióban, főleg Dél-Európában, a fejlődés és foglalkoztatás motorja. Ezért azokban a gazdaságokban, ahol a fenntartható fejlődési modellre térnek át, érdemes átgondolni az agrár-élelmiszer termelés lehetőségeit, mivel ez az irány jól illeszkedik az európai vidéki városok jellegzetességeihez. A városi és elővárosi környezetben kibontakozó agrárgazdaság munkahelyteremtésre irányuló, kipróbált kezdeményezései már ígéretes eredményeket mutatnak. Ilyenek például a közösségi zöldség kertek, a helyi piacok, a városi mezőgazdasági bankok, a fiatal vállalkozóknak juttatott farmgazdasági telkek, e-kereskedelem, élelmiszertechnológiai parkok, rövid ellátási láncok, zöld piacok, agro-ökológiai elővárosi övezetek.

Az AgriUrban városok közös jellemzője, hogy mindegyik kis- vagy középváros, ahol szoros a kapcsolat a város és a vidéki környezet között. Ezért próbálják előmozdítani a munkahelyek bővítését a vidéki térségekben levő agrár-élelmiszer termelés területén és ezáltal elősegíteni a vidéki ökoszisztéma fenntarthatóságát, ugyanakkor igyekeznek a városi térbe olyan vidékies elemeket telepíteni, mint az élelmiszertermelés. Ezek a városok olyan feltételeket teremtenek, amelyek valós lehetőséget jelentenek a mezőgazdasági és agrár-élelmiszertermelési munkahelyek bővítéséhez és ezzel a városi munkanélküliek helyzetének javításához.

Miért zsugorodott a vidéki városok gazdasága

Régebben minden vidéki település saját, helyi gazdasággal rendelkezett. Megtermelték és feldolgozták az élelmiszeralapanyagot és a mezőgazdaság, halászat és erdészet bázisán különféle célokat szolgáló nem élelmiszer termékeket is előállítottak. A kézművesek helyben állították elő, helyben javították a termékeket, a szolgáltatások is helyben történtek. A gazdasági változások miatt azonban csökkent a helyi élelmiszer, fa és más alapanyag feldolgozása, a vidéki kézművesek munkáját a távoli városi ipar váltotta fel, emiatt a szolgáltatások is a nagyobb településekre kerültek át.

Ezek a változások eredményezték azután az agyelszívást a vidéki kis- és középvárosokból. A helyi gazdaságok ezért összezsugorodtak, legyengültek és a távoli városokban születő gazdasági döntések függvényei lettek. Alternatív munkahelyek teremtésének ösztönzése nélkül a fiatalok agyelszívása fokozódni fog.

Agrár-élelmiszer termelés: új lehetőség

Az agrár-élelmiszer termelésnek most is fontos a szerepe a GDP, a foglalkoztatás és a környezeti fenntarthatóság szempontjából. A jól megoldott helyi élelmiszergazdaság három fontos vonatkozásban lehet kedvező hatású: a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági lehetőség és a társadalmi egyenlőség tekintetében. Ezek által vezetve indíthatnak a fiatal vállalkozók új céget, teremthetnek minőségi munkahelyet, javíthatják életfeltételeiket és jólétüket, erősítik helyi identitásukat és kapcsolataikat a közösséggel.

A fogyasztók egészségügyi kockázataival, az intenzív gazdálkodási gyakorlat káros környezeti hatásaival kapcsolatos újabb aggodalmak új keresletet teremtettek a minőségi élelmiszerek és helyi specialitások iránt. Az élelmiszerfeldolgozás, csomagolás és marketing funkciók decentralizációja új foglalkozási lehetőséget teremt a helyi értéket teremtő vidéki városokban.

A fiatal vállalkozók és kis gazdaságok számára fontos kihívás, hogy hogyan jutnak hozzá a gazdaság indításához szükséges erőforrásokhoz (például földterület vagy induló tőke), hogy férnek piacokhoz és főleg az élelmiszer láncban elfoglalható helyhez. Az élelmiszergazdaság összekapcsolt egységek bonyolult hálója, amelyen át az étel a keletkezéstől indulva végül a tányérra kerül. A nagy ellátórendszereknél nem a kis, helyi, viszonylag kevés terméket előállító gazdák, hanem a nagykereskedők jutnak versenyelőnyhöz. A kis gazdaságok többségéből hiányoznak az olyan vállalkozói ismeretek, amelyekkel javítani lehet az üzletmenetet vagy új üzleti lehetőségeket lehet felkutatni.

Az új kommunikációs technológiák, infrastruktúra, például az Internet megteremti a munkahely és a termőhely térbeli függetlenségét. A technológiák révén tudáshoz, tanácsadó szolgáltatáshoz és a világpiachoz is el lehet jutni. A vidéki városok és a vidéken élő termelők szélesebb piacon tudják értékesíteni termékeiket, ismereteiket, szolgáltatásaikat.

A turizmus és a helyi gasztronómia a szolgáltató ágazat egyre fontosabb szektora. A sikeres kezdeményezések, mint a bor- és gasztronómiai vásárok és fesztiválok számos országban új életet hoznak a vidéki térségekbe és népszerűsítik a helyi kulturális (zenei, népviseleti, tánc) és gasztronómiai hagyományokat. Az ilyen fejlemények felértékelik a vidéki térségek hagyományos piaci, szolgáltatási és foglalkoztatási központjait.

A szabadidő szabadtéri eltöltése, a horgászat, vadászat, túrázás, síelés, kerékpározás, lovaglás, golf egyre népszerűbb, így mind többen töltik a vakációt vidéki településeken. A természetvédelmi, tájvédelmi, örökségvédelmi területek kijelölésével a vidék még több turisztikai attrakcióval gyarapodott, ahol pihenni és egyúttal tanulni is lehet. A szükséges fenntartási, gondozási valamint tájékoztatási feladatok és a kapcsolódó tevékenységek új munkahelyeket teremtenek.

Kis kezdeményezések nagy munkahely-teremtési potenciállal

Az utóbbi időszakban több kis kezdeményezés létrejötte figyelhető meg, amelyek jelentősek lehetnek a mezőgazdasági munkahelyek gyarapításában. Mi, az Agri-Urban résztvevői gyűjtjük az ezirányú tapasztalatokat.

  • Gazdák együttműködése – Gyakran előfordul, hogy a helyi élelmiszertermelési modell nehézségei meghaladják az előnyöket, amennyiben egyéni gazdálkodókról van szó. Viszont az erős partnerkapcsolatok a helyi termelők közötti együttműködéshez vezethetnek, melynek keretében megosztanak egymással bizonyos erőforrásokat – ezek lehetnek felszerelések vagy módszerek, eljárások – miközben továbbra is egyéni gazdák, akár versenytársak is maradhatnak.  Portugáliában Fundão városa alapította meg a Fundão Termelők Klubját, az agro-élelmiszer ágazatban dolgozó, márkás termékeket előállító gazdák és vállalkozók laza szövetségét. A márkás termékek a térség kiváló minőségű produktumai. Közösen vesznek részt országos és nemzetközi vásárokon, közösen fejlesztenek ki új termékeket, üzleteket nyitnak, képzéseket, üzleti utakat szerveznek és kapcsolatot keresnek más hasonló kezdeményezésekkel.
  • Gazdaságok és élelmiszerkereskedők szövetsége – A kistermelők nehezen tudnak bekapcsolódni a nagy élelmiszeripari piacokba. Alternatív marketingstratégia keretében a helyi termelők a hagyományos kereskedőkkel köthetnek szövetséget alternatív csatornákon keresztül, ösztönzőkkel vagy szóbeli megállapodás útján. Az olasz Cesena városában nagyvállalati keretek között termelik, dolgozzák fel és értékesítik a gyümölcsöt, zöldséget és húsárut (főleg baromfit). A város és környéke munkaerejének foglalkoztatásában meghatározó szerepű vállalatok mellett működnek még kis családi vállalkozások is. Ezek képviselik a térség mezőgazdasági hagyományait, de jelenleg súlyos gazdasági problémákkal küszködnek. A termőföld sok helyen ugarrá változik, az elővárosok terjeszkednek, a nagykereskedelem elfojtja a kisvállalatokat.
  • Szakképzés, készségfejlesztés – Az iskolai és gyakorlati képzés kombinációja (duális képzés) olyan szakismerethez juttat, ami szükséges a szakterület fejlesztéséhez és megfelel az állást kereső fiatalok elvárásainak. Megszerzik először a mezőgazdasághoz és élelmiszer előállításhoz szükséges szakmai ismereteket, majd folytatják a tanulást, hogy megismerjék az ágazat szakmai kihívásait, úgymint a globális élelmiszerkereslet, a korlátozott termőterület vagy a klímaváltozás veszélyeit. A LAG foglalkoztatást ösztönző non-profit szervezet, a Devenirs organikus kertgazdálkodást oktat munkanélküliek számára. Az egyéves képzés során az érintettek lehetőséget kapnak gyakorlati munkára egy zöldségtermesztő gazdaságban vagy üvegházban. Egy másik program Liège tartományban a CAP Job, ezt az Európai Szociális Alap finanszírozza. A projekt keretében képzést nyújtanak kertészeknek és egyetemet végzetteknek (mesterfokozatos mezőgazdászoknak) a legkülönbözőbb témákban, például üvegházhatás kezelése, agro-ökológiai módszerek stb.
  • Helyi versenyelőnyök hasznosítása – A városkörnyéki mezőgazdasági termékeknek sok olyan tulajdonságuk van, ami hiányzik a nagyüzemi gyártású termékekből. Ilyen a frissesség, szezonalitás, sokféleség, egészségesség. Fontos, hogy a gazdák népszerűsítsék saját értékes termékeiket a hozzájuk fűzött történetekkel, a saját és a nagyüzemi előállítású termékek közötti különbségek hangsúlyozásával. A görög Pyli jellegzetesen hegyvidéki (87 %) táj. A térségnek csupán kis részét hasznosítják élelmiszer termelésre (10 %  művelt terület és 13 % gyep, míg az egész terület 76 %-a erdő).  Kulturális adottságai sok ezer turistát vonzanak évente. A helyi gazdaság és foglalkoztatás alapja a mezőgazdaság és erdei termékek előállítása, valamint a hegyvidéki állattartás, amely a termelő szektor szereplőinek erős együttműködését eredményezi. Pyli helyi versenyelőnye a hegyvidéki területek gazdálkodási hagyománya által kínált munkalehetőség valamint a társadalmi kohézió, amely összefüggésben áll a természeti értékek és kulturális hagyományok védelmével.
  • Tehetséggondozás – Farmer inkubátorok: 2013 júniusában a LAG Walloniában megindította az ifjú biokertészek első inkubátorát, amely biztosít területet, üvegházakat és vizet az öntözéshez. Az ifjú farmereket a Creajob oktatja (üzleti tervezésre, marketingre, könyvelésre stb.) valamint egy kertész (mentor) szakmai tanácsokat nyújt. A cél saját gazdaság indítása, majd a vállalkozók támogatása gazdaságuk fejlesztésében.     
  • Együttműködés helyi politikusokkal – A városi képviselők, vezető köztisztviselők az élelmiszergazdálkodás fontos tényezői és kapcsolatban vannak a várospolitika más területeivel is, mint a szegénység, egészségügy, szociálpolitika, higiéné, területfelhasználás, közlekedés, kereskedelem, energia, oktatás és katasztrófa-elhárítás. Nyilvánvaló, hogy átfogó, komplex, ágazatközi megközelítésre van szükség. Jó példa erre  Mollet del Valles  és Södertälje városa, ahol innovatív intézkedésekkel organikus és helyben termelt ételt adnak a helyi óvodákban és egy speciális oktatási központban. Az új és komplex folyamatban részt vesznek a Södertälje vezette, Étrend a zöld bolygóért (Diet for the Green Planet) című, az URBACT II Programban indított projekt partnervárosai is.

A befogadó, következetes és körültekintő város-vidék élelmezési kormányzás felé

Az AgriUrban projekt gyűjti a tapasztalatokat, amelyek igazolják, hogy sok ezer munkahely keletkezhet az agrár-élelmiszer ágazatban, ha a városok okos politikával, fenntartható módon használják ki a vidéki kis- és középvárosok kiváló lehetőségeit a munkahelyteremtésre. Célunk a jobb tájékoztatás, a projekt keretében vagy azon kívül alkalmazott, kipróbált eszközök és kezdeményezések bemutatása, amelyek új perspektívákat és lehetőségeket tárnak fel a városi vagy város-közeli élelmiszertermelés számára.

A munkahely-teremtésre vonatkozó tapasztalatok feltárása különböző témakörökben folyik, mint rövidre zárt folyamatok (városi piacok, online üzletek, tanya-üzletek, élelmiszer centrumok), okos területfelhasználás (városi területfelhasználás, vidéki területfelhasználás), kkv-k üzleti fejlesztése (vállalkozókészség és inkubáció, üzleti készségek, digitális átalakulás, tájékoztató kampányok, gasztroturizmus), közbeszerzés.

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a városi és vidéki környezet közötti kapcsolatok élénkítése révén a vidéki településeken az agrár-élelmiszer ágazatban új munkahelyek létesítésére van lehetőség, javítani lehet a vidéki környezet fenntarthatóságát, és a vidék atmoszféráját be lehet lopni a városi térbe kertgazdasági területek kialakításával.

A közvélemény az ételt már nemcsak árunak vagy tápláléknak tekinti. Az élelmezés sokdimenziós, ökológiai, társadalmi, gazdasági és területi dimenziójú politikai kihívás. Az AgriUrban projekt integrált megközelítéssel próbálja elérni, hogy befogadó, következetes és átgondolt városi/vidéki kormányzás alakuljon ki az élelmiszerellátás területén. Társadalmi és infrastrukturális kapcsolatok révén rövidüljön a termelés és fogyasztás közötti távolság, fejlődjön a cirkuláris (újra-hasznosításra épülő) gazdaság, legyen a minőségi élelmiszer termelőknek megbízható piaca, és új lehetőség a kkv-k fejlődésére, legyen mód új vállalkozási formák kipróbálására a mezőgazdaságban, és keletkezzenek ez által új munkahelyek, új munkamódszerek.

A legtöbb itt bemutatott tapasztalat hasznosnak bizonyul a különböző típusú munkahelyek teremtésében, főként a magánvállalkozás, a közepes és kis családi vállalkozások és szociális vállalkozások formájában. Ezek a kis kezdeményezések szűk hálózatban működnek, de növekedési potenciált rejtenek magukban.

 

A cikk szerzői: Miguel Sousa, Raquel Moreno és Antonio Zafra.

Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható.