You are here

Közterekkel a közösségekért

19 February 2018

Az interneten rákeresve a „közösségi tervezés” fogalomra, 2018 februárjában az első 5 találatban (az URBACT mellett…) az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. oldala jön fel. Nem véletlen… a III. kerületi önkormányzat cége 2015 óta 20 helyszínen folytatott le közösségi tervezési folyamatot, s ezek fotókkal, videókkal, leírásokkal gazdagon dokumentálva mindenki számára megismerhetők az erre dedikált honlapon. E – Magyarországon példa nélküli nagyságrendű – gyakorlat részleteibe, az önkormányzat motivációiba Lukácsházi Gergely, a cég kommunikációs vezetője és a közösségi tervezési folyamatok motorja adott betekintést.

Egy olyan horderejű közösségi tervezési sorozat, amelyet az idézett honlapon láthatunk, nem lehet véletlen rendszerhiba; ehhez komoly vezetői szándék és kitartó, elkötelezett szakmai munka szükséges. Adódik hát a kérdés, hogy milyen előzmények, milyen motiváló tényezők vezettek ehhez a gyakorlathoz.

Lukácsházi Gergely két fő momentumot említ az önkormányzat múltjában. 2013-ban a kerület integrált településfejlesztési stratégiájának elkészítésében a külső szakértők (Gauder Péter és csapata) több alkalommal tartottak részvételi eseményeket, amelyek meggyőzték az önkormányzati munkatársakat arról, hogy fontos és érdemes az érintettek bevonása a tervezésbe. 2014-ben pedig egy lakossági kezdeményezés tette fel a pontot az i-re: Békásmegyer-Ófaluban az ott élő civilek kezdeményezése nyomán és igényeiknek megfelelően egy korábban parkolónak használt terület alakult játszótérré, szabadtéri fitnesz eszközökkel, sportparkkal, sétánnyal és a békás tematikát követő vízivárral. Az önkormányzat értékelte a civilek munkáját és sikerét, és megerősödött abban a hitében, hogy érdemes a lakossági csoportokkal együttműködni.

A következő lépés jól mutatja a városvezetés elköteleződését: 2015-ben 100 millió forintot dedikáltak közösségi tervezésre, amiből megindult 12 közterület, park, lakótelepi zöldfelület közösségi tervezése (ez a következő évben kiegészült újabb 8 helyszínnel). A vállalt feladat különlegessége, hogy a megvalósuláshoz szükséges erőforrások még nem álltak rendelkezésre, így az önkormányzat csak szándékának komolyságát tudta az együttműködő lakosoknak ígérni. „Amíg nincs forrás, tudunk haladni a tervezéssel” – foglalta össze az önkormányzat megközelítését a kommunikációs vezető.

Szerepek és feladatok

A városfejlesztési tematikájú közösségi tervezési projektek klasszikus szereplői az önkormányzati csapat, a szaktervezők (tájépítészek, építészek stb.), a részvételi folyamat lebonyolítását végző moderátorok, facilitátorok – és persze a lakosság, az érintettek. Hogy ki, milyen megbízatással, milyen motivációval tölti be ezeket a szerepeket, nagy változatosságot mutat. Vizsgáljunk meg három alapesetet:

  • Az önkormányzat megbízza a tájépítész céget azzal, hogy végezzen el egy közösségi tervezési folyamatot, és szállítsa le az így elkészült tervet. Ebben az esetben a szaktervező csapat dolga a részvételi folyamat megtervezése és lebonyolítása is. Az óbudai önkormányzatnak is inspirációt jelentő 2013-as Teleki téri közösségi tervezés jó példája ennek a felállásnak. E modell nehézsége, hogy olyan tervező céget kell találni, amelynek van affinitása vagy tapasztalata közösségi tervezésben.
  • Az önkormányzat vagy az önkormányzati cég munkatársai saját munkakörük keretében megtervezik és lebonyolítják a részvételi folyamatot, beleértve a moderátori (facilitátori) munkát is, bevonva természetesen a szaktervezőket. Ez extra készségeket vár el, és extra – ráadásul sok esetben munkaidőn kívüli – feladatokat ró az önkormányzati munkatársakra.
  • Az önkormányzat megbíz egy facilitátori, közösségi tervezési gyakorlattal rendelkező személyt vagy csapatot. Ők megtervezik és lebonyolítják az érintettek (a lakosság) bevonását, amelybe az önkormányzati munkatársakat és a megbízott szaktervezőket is bevonják. Talán ez a modell a legkönnyebben adaptálható, hiszen senkitől nem vár el „extra”, a munkakörében egyébként nem magától értődő készségeket, feladatokat.

Az óbudai közösségi tervezési folyamat a második alapeset szerint zajlik. A városfejlesztő társaság munkatársai maguk tartják kézben a részvételi folyamatokat, és a délutáni, esti lakossági találkozókon, az egész napos kitelepüléseken is vezető szerepet vállalnak. Talán véletlen, talán az előzményekből adódik, hogy a Városfejlesztő Kft. munkatársai magukénak érzik a közösséggel való együttműködés szemléletét, és az eredményes munka bizonyítja, hogy a moderátori munkához szükséges készségeik is adottak.

   Az Újirány Csoport több korrábban már kipróbált közösségi aktivizálási módszert is bevetett

Áldozatok és nyereségek

Az extra feladatokkal járó személyes áldozatokról esett szó, de feltettük azt a nehezen megválaszolható kérdést is, hogy mennyivel kerül többe egy közösségi tervezéssel létrehozott terv, mennyivel tart tovább a tervezés. A válasz kevésbé ijesztő, mint esetleg várható. Az óbudai tapasztalatok alapján átlagosan, ökölszabályként 3 hónappal kell többet szánni a tervezésre (ami akkor jelent problémát, ha egy frissen felbukkanó forrásra akarunk szoros határidővel tervezni), a költségeket tekintve pedig mintegy 10%-kal kell többet kalkulálnunk (a százalékban kifejezett arány persze függ a beruházás/tervezési feladat léptékétől is, így egy kisebb, olcsóbb fejlesztésnél az arány lényegesen magasabb is lehet).

A közösségi tervezés megítélésekor természetesen nem csak az áldozatokat, hanem a remélhető hasznokat is kalkuláljuk. A szociális szektorból érkező polgármester, vagy a szociológus végzettségű Lukácsházi számára nem kérdés, hogy a városfejlesztés alapvetően az emberekről szól, az életminőségnek pedig fontos eleme a közösséghez tartozás, az életkörülmények alakításába való beleszólás lehetősége. Mint ahogy az sem kérdés, hogy a közösségi városfejlesztés mindezekhez jelenősen hozzá tud járulni.

A rövid- és pláne a hosszú távú nyereségeket nehéz forintosítani, mint ahogy azt is nehéz előre látni, hogy a közösségépítési „befektetés” mikor és hol hoz virágot, hol válik a közösség – és az önkormányzat – hasznára. A beszélgetésen elhangzott egy kudarctörténetnek induló beszámoló is, amelynek a befejező mondata egészen más megvilágításba helyezte a dolgot. A 20 helyszín egyikére az önkormányzat egy közösségi gyümölcsöst és játszóteret vizionált, és ezzel az ötlettel kezdett bele a közösségi tervezésbe. A környék jellemzően családi házban élő lakói ugyanakkor passzívak voltak, és végül kiderült, hogy nem igazán érdekli őket a dolog. És hogy miért tekinthetjük ez mégis sikernek az önkormányzat szemszögéből: „Nagyon kevés pénzből kiderült, hogy nincs igény erre a beruházásra” – foglalta össze vendéglátónk. Ez a közösség végül más helyszínen, egy más típusú játszótér létrehozásában talált magára.

A nyereségek között feltétlen megemlítendő a konfliktusok számának csökkenése, vagy a konfliktusos helyzetek kezelése. Az önkormányzat számtalan esetben két – vagy több – tűz közé kerül. Amit az egyik lakos kér, azt a másik élesen elutasítja, így látszólag nincs jó megoldás. A tapasztalatok alapján a közösségi tervezés rengeteg konfliktus terhét veszi le az önkormányzat válláról. „Ha eleget beszélünk valamiről, akkor a végén már mindenki ugyan azt gondolja.” – állítják az óbudai munkatársak, kiemelve a lakosok egymás iránti megnyílásának, megértésének jelentőségét.

Módszerek, tapasztalatok

A közösségi tervezés módszertana ma már aránylag megalapozottnak tekinthető, és magyarul is elérhető számos erre vonatkozó szakirodalom. Mégis izgatottan vártuk, hogy megtudjuk, milyen módszertan, milyen „trükkök” váltak be a többéves óbudai munkában.

Lukácsházi Gergely elsőként a személyes találkozás, az élőbeszéd fontosságát említi. Fontosak a virtuális közösségek, fontos a Facebook-csoport kialakítása, a honlapon történő információátadás, de a kommunikációs szakember szerint az igazi előrelépést az élő, valóságos találkozás és párbeszéd hozza el. Óbudán a közösségi tervezési folyamatok minimum 3, de inkább 5-6 közös tervező beszélgetést jelentettek, a nagyobb projekteknél pedig bőven 10 fölé is ment ezek száma.

A nagyobb reprezentativitás és jobb előkészítettség érdekében a személyes találkozókat mindig megelőzte egy kérdőívezés – részben online, részben több napos helyszíni „kitelepüléssel”. A kérdőívekben, illetve részben az első beszélgetéseken alapvetően négy egyszerű, nyitott kérdésre válaszolhattak a lakók: mit szeret, mit nem szeret, illetve mit szeretne, mit nem szeretne.

Alapvető kérdés a bevonás mértéke – hány embert sikerült aktivizálni – és reprezentativitása. Az ideális az, ha vegyes, mindenféle érdeket képviselő lakossági kört sikerül bevonni. Ha nagyon hiányzott egy társadalmi csoport, volt, hogy eljátszatták valakivel az ő szerepüket, hiszen az empátiát, a speciális szempontok megértését ez is segíti. A bevonás sikere nagyban függ attól, hogy jól választjuk-e meg a beszélgetés idejét és helyszínét. Lukácsházi szerint a munkahét közepe (keddtől csütörtökig) délután 5, de még inkább 6 után tudtak a legtöbben részt venni, de szerencsés egyszer-egyszer hétvégén is találkozni. Emellett a bevonni szándékolt speciális helyzetű csoportok igényeihez, lehetőségeihez is alkalmazkodni kell – a kisgyerekeseket például valószínűleg egy délelőtti játszóterezés során lehet megszólítani.

   Megbeszélés a kutyásokkal

Hová tart Óbuda?

A 2015 óta tartó folyamatban az önkormányzat megerősödött abban a meggyőződésében, hogy szinte minden fejlesztésnél érdemes a lakókat, az érintetteket bevonni. A 20 közösségi tervezés lefolytatása után lassan beérik a munka, előállnak a kivitelezésre fordítható források is. 3 terv megvalósult, 1 folyamatban van, és újabb 3 elindul az idén. Ez fontos, hiszen bizalomvesztést okozhat, ha a tervezést nem követi megvalósulás.

Kis pihenő után a közösségi tervezési folyamat folytatódni fog. Ám Lukácsházi Gergely nagy álma, hogy a következő integrált településfejlesztési stratégiában megmutassa a kerület, hogy az átfogó stratégiai tervezésébe is bevonható a lakosság a jogszabályban előírtnál jóval nagyobb mértékben, és mindez egy sokkal jobb minőségű tervet fog eredményezni.

Az URBACT már a szomszédban van

Ha Óbudáról átkelünk a Dunán az Árpád hídon, Angyalföldre, Budapest XIII. kerületébe érünk, annak is éppen arra a részére, amely az URBACT Vital Cities projekt célterülete. A XIII. kerületi önkormányzat 2012-ben elsők között vágott bele közösségi tervezésbe az Országbíró lakótelep megújítása kapcsán. Jelenleg a Vital Cities projektben a közösségi terek sportolási lehetőségeiben keresik a társadalmi integráció lehetőségét – és persze az életminőség javulását valamennyi lakos számára. A projektben folyó munkáról korábban is adtunk hírt itt vagy itt.

A kerület jelenleg a 2016-2017-ben tartott egyeztetéseken megfogalmazott projektötletek alapján a közterületi sportolási lehetőségek fejlesztésével kapcsolatos Integrált Akcióterv munkaközi verziójának megvitatását, véglegesítését végzi a Helyi Urbact Csoport és a bevont érintettek részvételével.

Óbuda szintén keresi a lehetőséget az URBACT programhoz való csatlakozásra. Több Transzfer Hálózattal keresik a kapcsolatot, és remélhetőleg megtalálják az ideális partnereket. Közben pedig a fővárosi TÉR_KÖZ programhoz kapcsolódóan egy kézikönyvben is összefoglalják közösségi tervezési tapasztalataikat – erről hírt adunk, amint elkészül és elérhetővé válik.

 

Címlapfotó és videók: Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. / Újirány Csoport

A szakmai látogatást a Közösségfejlesztők Egyesülete szervezte.

Írta: Sain Mátyás, URBACT Nemzeti Tájékoztatási Pont