Bécsi jó gyakorlatok a fenntartható városfejlesztésben

A tanulmányút a bécsi URBACT program sikeres jó gyakorlata, a The Property Developers’ Competition projekt kapcsán valósult meg. A versenyt a Wohnfonds Wien működteti a támogatott lakásépítés és városmegújítás keretében, célja innovatív, fenntartható, társadalmilag befogadó és megfizethető lakhatási projektek ösztönzése. A versenyen nonprofit és kereskedelmi fejlesztők egyaránt részt vehetnek, amennyiben a projekt megfelel bizonyos feltételeknek (például legalább 500 támogatott lakás megvalósíthatósága egy adott telken), és a tervezésben építész bevonásával alkotott projektcsapat dolgozik.

Megfizethető lakhatás jó gyakorlatok 

Bécs Európában is példaértékű lakáspolitikát folytat, amelynek célja, hogy minden jövedelmi csoport számára elérhető legyen a minőségi lakhatás, illetve, hogy a megfizethető lakhatás a város minden negyedében jelen legyen, beleértve a központi, frekventált városrészeket is.

A városfejlesztési politika egyik alapeleme a barnamezős vasúti területek újrahasznosítása, amely egyszerre szolgálja a lakáshiány enyhítését és a városszerkezet kompakttá tételét. Erre példa a Sonnwendviertel és a Nordbahnviertel megvalósult, illetve a Nordwestbahnhof folyamatban lévő fejlesztése.

Ezen fejlesztéseknél a város a magánbefektetőkkel együttműködve, de számukra részletes fejlesztési irányelveket meghatározva irányítja a városrész kialakítását. Emellett jelentős mennyiségű közterület és ingatlan marad önkormányzati tulajdonban, hogy a város hosszú távon is befolyásolni tudja az árakat és a városrész arculatát.

Az itt megvalósuló lakásépítések jelentős része támogatott, a piaci bérleti díj alatt kivehető albérleteknek ad helyet. Az ilyen lakásépítések támogatással és önkormányzati engedményekkel, korlátozott nyereségű ingatlanfejlesztők (Limited-Profit Housing Association) által valósulnak meg. 

A lakhatási támogatás mellett az egyedi, kísérleti lakóközösségi modellek is nagy szerepet kapnak. Ilyen például a HausWirtschaft projekt, ami egy lakásoknak, közösségi tereknek és munkahelyeknek egyaránt helyet adó épület, amiben a lakók aktívan részt vesznek a tervezésben, a döntéshozatalban, és részben a finanszírozásban is. Hasonló elvek alapján működik több más építőközösség (Baugruppe) is Bécsben, amelyek kis léptékben, de társadalmi sokszínűséget és szolidaritást hoznak a városi szövetbe.

Klímaadaptációs jó gyakorlatok

A városi zöldfelületek rendszere a klímaadaptív városfejlesztés egyik legfontosabb eszköze, komplex ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt: mérsékli a hősziget-hatást, csökkenti az épületek hűtési energiaigényét és javítja a levegő minőségét, ezáltal növelve a városi komfortot. A sűrű belvárosi településszövetben található Sonnwendviertelben a kiterjedt Helmut-Zilk-park központi szerepet játszik a hőmérséklet-kiegyenlítésben. Hasonló elvek érvényesülnek az egykori vasúti területen létesített vegyes funkciójú Nordbahnviertel negyedben is, ahol egy 10 hektáros park és a többszintes növényzetű közösségi terek biztosítják a hűvösebb mikroklímát.  A nagy lakósűrűségű Biotope City projekt a természetes ökoszisztémák integrációjára mutat példát: zöldtetők és zöldhomlokzatok vertikálisan bővítik a zöldfelületeket, új élőhelyeket hozva létre és erősítve a város önszabályozó, „biotópszerű” működését. 

A csapadékvíz helyben tartása és hasznosítása szintén hatékony klímaadaptációs stratégia amely tehermentesíti a csatornahálózatot, miközben erősíti a helyi ökoszisztémát és biztosítja a növényzet vízellátását, hozzájárul a talajvízszint stabilizálásához. A Sonnwendviertelben a burkolatokról lefolyó víz a zöldfelületekre jut, amelyek enyhén befelé lejtenek, így szikkasztják a vizet, míg a magasabbra hagyott gyep csökkenti a kiszáradást.  Ahol lehetséges, vízáteresztő burkolatokat és minimális szélességű sétautakat alakítottak ki. A Biotope City esetében a zöldtetők és zöldhomlokzatok is nagy szerepet kapnak a víz visszatartásában és elpárologtatásában. Az így létrejövő hűvösebb, nedvesebb mikroklíma enyhíti a hőhullámokat és javítja a növényzet állapotát. A vezérelvként közösségi terek fejlesztésével foglalkozó Supergrätzl projektben az autóforgalom elől elzárt terület egy részén zöld kazettákat, esőkerteket alakítottak ki. A burkolatról összegyűlt csapadékvíz föld alatti rendszeren keresztül jut el a növények gyökérzónájába, így biztosítva a növények közti egyenletes vízeloszlást, a felszínről bekerülő szennyeződések kiszűrését és a talajszerkezet védelmét. 

Bécsben a klímaadaptáció integrált várospolitikai céllá vált, amely a területi és irányítási szempontok összehangolására épül: városi léptékben parkok létesülnek, tömb- és utcai szinten pedig kisebb beavatkozások javítják az életminőséget. A főpályaudvarhoz vezető, hagyományosan nagy kerékpárforgalmat bonyolító Argentinerstrasse példája mutatja, hogy már burkolatcsere, forgalomátszervezés és zöld kazetták telepítése is élhetőbb környezetet teremt. Az ilyen kisléptékű, de célzott megoldások különösen értékesek a sűrűn beépített belvárosi területeken, ahol a hőterhelés magas és a rendelkezésre álló tér korlátozott. Mindez jól példázza, hogy a klímaadaptáció nemcsak új fejlesztésekkel, hanem a meglévő városi terek finomhangolásával is hatékonyan megvalósítható. 

A közterek multifunkcionális, közösségi használata a társadalmi dimenziót erősíti: a Sonnwendviertel és a Super Grätzl zöldfelületei, árnyékoló elemei és vízpermetezői, valamint a Nordbahnviertel és a Biotope City közösségi kertei és tetőteraszai javítják a lakók rekreációs lehetőségeit, ösztönzik a találkozásokat, és erősítik a városi közösségek ellenálló képességét.

Sonnwendviertel

A Sonnwendviertel a bécsi Hauptbahnhof déli oldalán megvalósult, nagyléptékű barnamezős városfejlesztési projekt, amely a vasúti területek újrahasznosításának egyik legsikeresebb példája. A fejlesztés mintegy 55 hektáron zajlott, és közel 5.500 lakás, irodai és kereskedelmi funkciók, valamint egy többfunkciós oktatási központ („Bildungscampus Sonnwendviertel”) jött létre, amely a 0–14 éves korosztály számára kínál integrált nevelési és oktatási környezetet.

Sonnwendviertel Fotó:Zámbó Dorottya

A városrész központi eleme a 70.000 m²-es Helmut-Zilk-Park, amely a sűrű beépítésű környezet klimatikus ellensúlyaként szolgál. A park a városi hőszigethatás mérséklésén túl rekre ációs és közösségi funkciókat is betölt, és a Sonnwendviertel térszervezésének fő strukturáló eleme. A beépítés során kiemelt hangsúlyt kapott a gyalogos- és kerékpárosbarát közlekedés, a parkolóhelyek csökkentése, valamint a belső zónák autómentessége.

Helmut-Zilk-Park Fotó:Zámbó Dorottya

A negyedben több közösségi lakhatási modell is megvalósult, mint például a Gleis 21 Baugruppe-projekt, amelyben a lakók már a tervezési szakaszban aktívan részt vettek. Ezek az együttműködésen alapuló fejlesztések hozzájárulnak a társadalmi kohézió erősítéséhez és a fenntartható közösségi működéshez. A Sonnwendviertel a fenntarthatóság, a társadalmi sokszínűség és az emberléptékű városi életmód összehangolt megvalósításának mintaterülete.

Adaptálhatóság, tanulságok

A Sonnwendviertel példája jól mutatja, hogy a sikeres városfejlesztés alapja a funkciók kevertsége, a zöldfelületek strukturáló szerepe és a közösségi részvétel. A bécsi lakáspolitika alapelvei – a támogatott bérlakások magas aránya, a társadalmi vegyesség és a megfizethetőség – kulcsfontosságúak a negyed működésében, és hozzájárulnak a lakóközösségek stabilitásához.

A város aktív szerepvállalása a fejlesztések előkészítésében és szabályozásában biztosítja, hogy a magánbefektetők mellett az önkormányzat is képes hosszú távon befolyásolni az árakat és a városi szövet alakulását. Ez a modell Magyarországon is követhető lenne: a barnamezős, önkormányzati vagy állami tulajdonú területek fejlesztése során a városok ingatlanfejlesztői partnerként, nem csupán szabályozóként léphetnének fel.

A Sonnwendviertel tapasztalatai megerősítik, hogy a klímaadaptív és társadalmilag érzékeny városfejlesztés csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha a lakáspolitika és a zöldinfrastruktúra-fejlesztés integrált módon valósul meg.

Supergrätzl

A barcelonai szuperblokk mintáján kialakított bécsi Supergrätzl kezdeményezés a kortárs klímaadaptív városfejlesztés egyik jó példája, mivel a hagyományos városszövetben hatékonyan gondolja újra a mindennapi élet szükségleteit. A projekt célja, hogy kis léptékű és fokozatos beavatkozásokkal valósítsa meg a klímaadaptációs célokat. Különlegessége, hogy a klímaadaptációt társadalmi oldalról közelíti meg: a közösség megtartó erejére, együttműködésére és helyi tudására épít. Ennek érdekében a tervezők nagy hangsúlyt fektettek a helyi lakók igényeinek megismerésére, a párbeszéd kialakítására és a véleményformálás ösztönzésére. 

A Supergrätzl integratív megközelítést alkalmaz: a különböző szakágak – várostervezés, közlekedés, zöldinfrastruktúra-fejlesztés és szociológia – között is párbeszédet generált, és együttműködésükkel jött létre az új városi rendszer. A projekt gerincét az autóforgalom csökkentése adja, ami lehetővé tette a kerékpáros- és gyalogosbarát, vegyes használatú közlekedési terek kialakítását. Az autók, és a velük járó levegőszennyezés, zaj- és hőterhelés visszaszorítása hozzájárul a városi hőszigethatás mérsékléséhez, miközben a klímasemleges mobilitási formák előtérbe kerülése közvetlen és közvetett egészségügyi előnyöket is nyújt. Ez a szemlélet hosszú távon megkönnyíti a városlakók alkalmazkodását a klímaváltozás kihívásaihoz.

A Supegrätzl így egyszerre technikai, ökológiai és társadalmi válasz a városi klímaváltozás kihívásaira, amely a részvételi tervezés eszközével élhetőbb, rugalmasabb és közösségibb városi környezetet teremt.

Supegrätzl Fotó: Pinke Kitti

Adaptálhatóság, tanulságok

A Super Grätzl példája jól mutatja, hogy a klímaadaptáció integrált, több szakterületet – várostervezés, közlekedés, ökológia, társadalomtudomány – összekapcsoló szemléletet igényel. A zöldinfrastruktúra nem csupán esztétikai elem, hanem a városi hőszigethatás mérséklésének és a közösségi jólét növelésének alapvető eszköze.

A zöldfelületek fejlesztése hálózatos rendszerben, utcai, kerületi és városi szinten egyaránt szükséges, a csapadékvíz helyben tartásával és hasznosításával együtt. A Super Grätzl tapasztalatai szerint a kis léptékű, közösségi alapú beavatkozások is jelentős hatást gyakorolhatnak a városi mikroklímára. A projekt tanulsága, hogy a helyi igényekre építő, rugalmas és társadalmilag befogadó fejlesztések a legsikeresebbek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban.

Biotope City Wienerberg

A Biotope City Wienerberg Bécs 5,4 hektáros, korábbi iparterületén jött létre, és a városi beépítés és a természet integrációját célozza. A fejlesztés közel 950 lakást, iskolát, óvodát, irodákat és helyi szolgáltatásokat foglal magában, amelyeket kiterjedt zöldinfrastruktúrával egészítettek ki: zöldtetők, vertikális növényfelületek, közösségi kertek és rekreációs terek biztosítják a városi környezet ökológiai és rekreációs minőségét.

A projekt kiemelt figyelmet fordít a biodiverzitás növelésére, a csapadékvíz helyben tartására és a klímaadaptációra, így nemcsak lakhatási funkciókat kínál, hanem ökológiai és társadalmi szempontból is mintaprojektként szolgál. A Biotope City emellett kutatási és pilot jelleggel is működik, célja, hogy feltárja a zöldalapú városfejlesztés költségeit, akadályait és a módszerek adaptálhatóságát más városi környezetekben.

Biotope City Fotó: Nyitrai Kata

Adaptálhatóság, tanulságok

A Biotope City tapasztalatai a bécsi jó gyakorlatok sorába illeszkednek: a siker kulcsa a zöldfelületek integrált szerepe, a funkciók kevertsége és a közösségi részvétel. A közösségi kertek és rekreációs terek erősítik a társadalmi kohéziót és a fenntartható életmódot.

A projekt megerősíti, hogy a város aktív szerepe a fejlesztések előkészítésében és szabályozásában kulcsfontosságú: hosszú távon befolyásolható a zöldinfrastruktúra minősége, a lakások elérhetősége és a városi szövet alakulása, miközben a magánbefektetők bevonásával társadalmilag érzékeny megoldások születnek.

A Biotope City tanulsága, hogy a klímaadaptív és társadalmilag érzékeny városfejlesztés csak integráltan, a zöldinfrastruktúra, a közösségi részvétel és a fenntartható lakáspolitika összehangolt alkalmazásával tartható fenn, és így más barnamezős területeken, Magyarországon is adaptálható.

Nordbahnviertel 

A Nordbahnviertel Bécs egyik legnagyobb és legsikeresebb barnamezős városfejlesztési projektje, amely a korábbi Északi pályaudvar (Nordbahnhof) területén. A fejlesztést Bécs településtervező irodája (MA21) koordinálta, az ÖBB tulajdonában álló területeken, beleértve a koncepcióalkotást, tervezést, szabályozást és minőségbiztosítást is. A tervek elkészülte után a város megpályáztatta az egyes tömböket befektetők, jellemzően korlátozott nyereségű ingatlanfejlesztők között, de jelentős a közösségi tulajdonban maradt terület is.

A fejlesztés urbanisztikai irányelvei, hogy a központban egy nagy, összefüggő zöldterület („Freie Mitte”), a körülötte pedig sokfunkciós, sűrű városi beépítés („Vielseitiger Rand”) jöjjön létre.

A fejlesztés során kiemelt szempont volt a társadalmi vegyesség és a megfizethetőség. Az újonnan épülő lakások több mint fele támogatott bérlakás. Ezekben a házakban gyakoriak az innovatív közösségi lakhatási modellek, mint például az „építőközösségek” vagy a kooperatív lakóházak. Ilyen például a Gleis 21 vagy a HausWirtschaft, ahol a lakók már a tervezési folyamatban is részt vettek, és közösen alakították ki az épület funkcióit – például közösségi konyhát, műhelyt, irodateret, gyerekszobát vagy közösségi tetőkerteket.

Nordbahnviertel Fotó: Nyitrai Kata

Adaptálhatóság, tanulságok

A bécsi lakáspolitikai számos elve adaptálható Magyarországon is. A kedvező pozíciójú, gyakran állami vagy önkormányzati tulajdonú barnamezős, egykori vasúti területek számos városban rendelkezésre állnak. A megfizethető, támogatott lakhatás arányának növeléséhez nagyobb volumenű állami és önkormányzati beruházásokra, illetve új szemléletre van szükség, amelyben a városok ingatlanfejlesztőként, a magán beruházókkal partnerként tudnak együttműködni.

A cikk írói: Nyitrai Kata, Mandula Péter, Pásztói Petra