Az URBACT partnerek jó gyakorlatait felhasználva a városok bevonják a lakosokat saját környezetük megújításába.
Hogyan tudnák a városok támogatni a városrehabilitációs törekvéseket a megszorítások közepette? A támogatásokért folyó versengés helyett hogyan lehetne a lakókat arra ösztönözni, hogy összefogjanak és részt vegyenek a környezetük megújítását támogató projektekben? Ez csak kettő azon kihívások közül, amelyekkel a hatóságok ma is szembesülnek, annak ellenére, hogy az EU-s szakpolitikák már régóta foglalkoznak a városi szegénység kérdésével. Az URBACT szakértője, Tosics Iván két olyan várost vizsgál meg, amelyek új, közösségalapú megközelítést alkalmaznak a városmegújítás terén – az URBACT partnervárosai inspiráló tevékenységének köszönhetően.
A városi szegénység elleni küzdelem
Az URBACT és a városi szegénység leküzdését célzó Európai Uniós politikák közötti kapcsolat régóta fennáll: maga a program egy városoknak szóló együttműködési programként indult el 2002-ben, az URBAN közösségi kezdeményezésben részt vevő városokkal. A közelmúltban pedig az URBACT 2020-as konferenciáján, Portóban (Portugália) a területalapú politikák fő szempontjait vitatták meg, a városi fejlesztések területi jellegével pedig egy „City Lab” foglalkozott.
A City Lab során az EU-s városok képviselői kétféle, a területalapú fejlesztésekhez kapcsolódó problémára hívták fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a területalapú fejlesztésekre vonatkozó szabályokat, az intézményi keretet és finanszírozási feltételeket többnyire nemzeti szinten határozzák meg, így a városok csak kevéssé szólhatnak bele a folyamatba. A másik a lakosok tényleges bevonásához kötődik: általában a hivatalos vezetés szava döntő az elmaradott területeket illetően, így a lakosok valójában nem befolyásolhatják a saját környezetük megújítását érintő fontos döntéseket.
A koronavírus okozta válság mindössze néhány héttel az URBACT portói konferenciája után tört ki. Bár első látásra úgy tűnt „mindenkit egyformán érintettek” a korlátozó intézkedések, hamar kiderült, hogy a legnagyobb terhet a szegénységgel és kirekesztéssel küszködők viselték. Az emberek alkalmazkodó képességét nagyban meghatározza a jövedelmük, foglalkoztatottságuk és lakhatási körülményeik – amint arról korábban is írtunk a „Városi szegénység és járvány” című cikkünkben.
Kísérlet a lakosok szélesebb körű bevonására
A 2021-es online URBACT Városfesztiválon a segítséget leginkább igénylő városrészekről szóló beszélgetés (Leave No One Behind - Dealing With Priority Neighbourhoods) során közvetlenül szólaltak fel olyan városok, amelyek a részvétel új módjaival kísérleteznek. Lille (Franciaország) és Birmingham (Nagy-Britannia) két különösen jó példa erre.
Lille: új támogatási rendszer a szegényebb területek számára
Lille egyike volt az URBACT Com.Unity.Lab hálózat nyolc partnervárosának, amely Lisszabon (Portugália) jó gyakorlatát vette át, míg Birmingham az URBACT URBAN REGENERATION MIX hálózattal működött együtt és Łódź (Lengyelország) jó gyakorlatát vette át.
Lille Métropole (amely 95 települést foglal magában) aktívan részt vesz a francia „Politique de la Ville” elnevezésű programban. A területen 26 elsőbbséget élvező városrész található, több mint 200 000 lakossal, ami a metropolisz teljes lakosságának egy hatodát teszi ki. Lille „Politique de la Ville” programja egy 50 partner által aláírt városi szerződésen alapul. A támogatási rendszer fontos része a programnak: minden évben 40 millió eurót költenek pályázati felhívásokra, amelyek segítségével 1 000 különböző projektet finanszíroznak többek között a gazdaságfejlesztés, az oktatás, a sport, a kultúra és az életkörülmények javításának terén.
Lisszabon eredeti URBACT jó gyakorlata rendkívül összetett, négy különböző részre tagolódik. Lille azzal a céllal csatlakozott a Com.Unity.Lab Transzferhálózathoz, hogy a lisszaboni jó gyakorlat támogatásokkal foglalkozó részét átvegye, hogy így fejleszthesse saját rendszerét. A legfontosabb újítást a támogatások felhasználásának módja jelenti.
A felmérésekből kiderült, hogy a hagyományos pályázati felhívások nem működnek megfelelően Lille-ben, mivel túlzottan nagy a verseny, és az érdekelteknek nincs lehetőségük az együttműködésre, ami viszont rendkívül fontos lenne. A lisszaboni pályázati rendszer megköveteli, hogy legalább két szervezet együttesen pályázzon, ami javítja a városrészek közötti együttműködést. Bár ez már előrelépést jelent, a pályázati felhívások rendszere önmagában mégsem elég a lakosok bevonásához, mivel a pénzre összpontosít, miközben sok rendkívül fontos kezdeményezéshez másféle támogatásra van szükség: például kölcsönre a helyiségek vagy berendezések felújítására vagy készségfejlesztésre. Ezért Lille más módon igyekezett a helyi érdekelteket támogatni, hogy növelje a polgári részvétel, valamint a közösségi élet és a közösségen belülről induló fejlesztés iránti érdeklődést.
A helyi lehetőségek felismerése
Lille kétféleképpen módosította a hagyományos „pályázati felhívások” rendszerét: amellett, hogy együttesen legalább két szervezetnek kell pályáznia, a minőség emelése is cél azzal, hogy a résztvevők már a tervezési folyamatban intézményi segítséget kapnak. Ahelyett, hogy a kijelölt városrészekben egy egyszerű pályázati felhívást írnának ki, a szervezők felteszik a kérdést: „Mire van szüksége az adott lakókörnyezetnek?” Valójában egy „projektgyárat” hoznak így létre a helyi workshopokra építve, ahol az emberek megoszthatják ötleteiket. Lille-ben ez Francois Jégou, az URBACT szakértője és a stratégiai tervezés vezetőjének útmutatásával és ötleteivel valósul meg.
Az ilyen workshopok segítenek új partnereket találni az adott városrészben, beleértve a magánszektort, a lakosok különféle csoportjait és más nem kormányzati szervezeteket. A workshopok népszerűsítik a részvételen alapuló fejlesztést, lehetővé téve a lakosokból álló, nem hivatalos csoportok számára, hogy részt vegyenek a projektekben. Emellett a pénzügyi fenntarthatóságot lehetővé tévő projektek is támogatásban részesülnek. Az új megközelítést jelenleg két kijelölt településen, tervezési workshop keretében tesztelik.
Lille innovatív módon vette át a lisszaboni jó gyakorlatot, új dinamikát teremtve, ami jelenleg kísérleti szakaszban van és még két éven át tart. A cél az, hogy ezt követően a módszert Lille Métropole más területein is alkalmazzák, pontos feltételek mellett, meghatározva, hogy hány szervezet vehet benne részt. Még nem egyértelmű, hogy ez az intézményi újítás milyen mértékben módosítja magát a Politique de la Ville programot.
Birmingham: közösségi képviselőkből közvetítők
Birminghamet súlyosan érintette a nagy pénzügyi válság és az azt követő drasztikus nemzeti megszorító intézkedések. A súlyos költségvetési megszorítások miatt a birminghami városi tanácsnál dolgozók felét elbocsátották. A helyreállítási csoportot az elsők között oszlatták fel. Ennek eredményeképpen szinte minden megújítási projekt leállt, a „lakásfelújítás” kivételével, amelyben az érdekeltek magánfejlesztők, és amely célja a tőkebefektetés volt, így a támogatásból kevés jutott a kapcsolódó szociális projektekre.
Az önkormányzati szintű pénzügyi megszorítások éles ellentétben állnak Birmingham lakosságának gyors növekedésével: az előrejelzések szerint 2032-re 80 000-rel több lakásra lesz szükség. Hogyan tehetne többet a túlnépesedő városért egy pénzszűkében lévő önkormányzat? – ez jelenti a város számára az egyik fő nehézséget. Egy ilyen helyzetben a közösség kell, hogy rendelkezzen a megfelelő kompetenciákkal, hogy képes legyen önmagát fenntartani az állam állandó pénzügyi támogatása nélkül is.
2017-ben a Urban Innovative Actions (Városi Innovációs Tevékenységek) által finanszírozott USE-IT projektben egy új megközelítés is helyet kapott, hiszen az innovatív partnerség keretében az „emberi szempontok” is részét képezték egy lakásépítési mestertervnek. Az új megközelítést az URBACT URBAN REGENERATION MIX transzferhálózat keretében továbbfejlesztették.
A közösségi közvetítők szerepe
Birmingham átvette a Łódź-i jó gyakorlat lényegét, de mivel nem rendelkezett a Łódź számára elérhető Strukturális Alap biztosította anyagi forrásokkal, így jelentős módosításokkal vezette be a gyakorlatot. Az eredeti modellben az önkormányzat foglalkoztatta a közvetítőket, e helyett Birminghamben a közösségi képviselőket tették meg közvetítőkké. Miután elvégezték a képzést a kinevezett közösségi képviselők, akik a célterületen élnek, állandó nagykövetekké vagy közvetítőkké válnak. Feladatuk, hogy növeljék a helyi közösség bizalmát, kapcsolatot tartsanak a városi tanáccsal, és fokozatosan megértsék a kihívásokat, amikkel a két fél szembesül. A közösségi kapcsolattartó szerepének ötlete a lakosok kis csoportjait arra ösztönzi, hogy szerepet vállaljanak az alulról felfelé irányuló tevékenységekben, miközben kialakul a közösségi összetartás, valamint a környezetük és szomszédjaik iránt vállalt felelősségtudat.
A projekt egy új megközelítést, a közösségi gazdaságfejlesztési tervezést (CEDP) is bevezette, ami hozzájárul a helyi gazdaságfejlesztéshez és így a lakosok jólétéhez. A változást a lakosok közösségének, a helyi vállalkozásoknak és a helyi szolgáltatóknak kell kezdeményezniük, beleértve a tanácsokat, a közösségi csoportokat és az önkéntes szektor szervezeteit, amelyeknek mind közvetlen érdekük, hogy a térség gazdaságilag kiegyensúlyozott legyen.
A Birmingham Városi Tanács által levont főbb tanulságok a következőképp foglalhatók össze:
- Nem szabad túlzottan szabályozni a kezdeményezéseket, se túl nagy szerepet tulajdonítani az elért eredményeknek és a közösségi vezetőknek;
- Nem szabad csak a támogatásoktól függni, lehetővé kell tenni, hogy azok a lakosok is bekapcsolódhassanak, akik egyébként nem vennének részt a programban;
- A korai sikereket ki kell használni, hogy még több lehetőség nyíljon meg;
- A helyi hatóságoknak új készségekre van szükségük – nagyobb kockázatvállalásra és az újdonság felé való nyitottságra.
A lakosok által vezetett városrehabilitáció útján
Az ígéretes lille-i és birminghami tapasztalatokat látva úgy tűnik, hogy hogy a koronavírus utáni időszakban ideje megújítani a kohéziós politika módszerét a kiemelt területek megújulásának segítésében. A területalapú beavatkozások új filozófiájába beletartozik, hogy a lakosok maguk döntsék el, mire van szüksége a lakókörnyezetüknek. Így nem lenne szükséges, hogy a megújítási tervek már a támogatás megérkezése előtt elkészüljenek – ezeket a terveket a helyi lakosok nagymértékű bevonásával, egy akciótervezési folyamat keretében kellene kidolgozni.
Mindez a kohéziós politika szakkifejezéseivel élve azt jelentené, hogy a területalapú beavatkozások tervezésekor nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak az adott közösség szintjén irányított helyi fejlesztések (CLLD). Ez volt az URBACT 2020. júliusi Helyi Egyezményében megfogalmazott szakpolitikai javaslat egyik kulcseleme is. A közelgő francia elnökség ideális alkalmat kínál arra, hogy vitát kezdeményezzenek erről az újszerű megközelítésről és elősegítsék annak megvalósítását.
Ez a cikk egy olyan sorozat első része, ami a fenntartható városfejlesztés legújabb kihívásait vizsgálja a 2021-es URBACT Városfesztiválon a városokkal és vezető szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján. A következő cikkekben számos témáról szó lesz, a közbeszerzés és a nemek közti egyenlőség kapcsolatától kezdve az éghajlatváltozás hatásai ellen küzdő városokig. A fesztivál kiemelt eseményeinek felvételei itt tekinthetők meg.
Írta: Tosics Iván
Eredeti cikk angolnyelven: https://urbact.eu/cities-are-finding-innovative-ways-help-poor-neighbourhoods