Miért sikerül egyes településeknek elérniük, hogy az emberek maradni akarjanak? Nem mindig azért, mert látványosan szépek. Néha az számít, hogy van árnyék a nap megfelelő szakában, hallatszik-e az emberek jelenléte, le lehet-e ülni anélkül, hogy vásárolni kellene valamit, egy terasz amely enyhén az utcára nyúlik, van-e egy biztonságos sarok, ahol a gyerekek játszhatnak, vagy egyszerűen csak az, hogy a helynek van saját élete. Ezeket a dolgokat könnyű észrevenni, amikor jelen vannak, és még könnyebb hiányolni, amikor egy teret valami másra terveztek.
A placemaking olyan megközelítés, amely a tér használóira helyezi a hangsúlyt, nem csupán a fizikai struktúrákra. Az utcákat, tereket, épületeket, útvonalakat és tájakat nem pusztán funkcionális pontokként kezeli a térképen, hanem azt vizsgálja, hogyan válhatnak felismerhetővé, jelentésteljessé és hasznossá azok számára, akik ott élnek, dolgoznak és időt töltenek.
A cikkben öt URBACT Jó Gyakorlat példáját vizsgáljuk meg, amelyek azt mutatják be, hogyan tud ez az ötlet különböző formákban megjelenni Európa-szerte. Mindegyik egy másfajta térből indul ki, utcáktól és terektől kezdve üres épületeken, falusi erőforrásokon és védett tájakon át, de mind ugyanazt a kérdést teszi fel: hogyan válhat egy hétköznapi tér olyan hellyé, amelyet az emberek használnak, megjegyeznek és amelyért felelősséget is éreznek? Az alábbi öt példa a 2024-ben díjazott 116 URBACT Jó Gyakorlat közül került kiválasztásra.
A településeken már meglévő terek aktiválása
1. Milánó (IT): Városszintű taktikai urbanizmus program
A város Piazze Aperte programja megfordította a hagyományos várostervezési sorrendet. Ahelyett, hogy évekig tartó teljes térátalakításokra vártak volna, Milánó először tesztelte az elképzelést. Festés, növényládák, padok és egyszerű utcai bútorok segítségével gyorsan hoztak létre új gyalogos tereket. A lakosok így már a végleges beavatkozások előtt láthatták a változást, használhatták azt, és visszajelzést is adhattak.
Ez azért fontos, mert egy terv csak bizonyos mértékig tud előre jelezni dolgokat. Papíron egy új tér tökéletesnek tűnhet. A valóságban azonban az emberek megmutatják, mit hagyott ki a terv. Árnyékba ülnek le. A gyerekek ott gyűlnek össze, ahol biztonságban érzik magukat. Egy pad rossz helyre kerülhet. Egy átkelő még mindig kényelmetlen lehet. Egy tér működhet iskolai érkezéskor, de estére üresnek tűnhet.
Milánó ezeket a mindennapi megfigyeléseket a tervezési folyamat részévé tette. Több mint 40 Piazze Aperte (nyitott tér) jött létre, és a programnak köszönhetően minden második lakos számára 15 perces sétán belül elérhetővé vált új közterület. Az iskolák is kiemelt szerepet kaptak, a program pedig az oktatási intézmények környezetében biztonságosabb és barátságosabb terek kialakítására tett javaslatokat.
Piazze Aperte – Milánó – Copyright (Demetrio Scopelliti, az AMAT Várostervezési és Közterületért felelős igazgatója, Milánó városa)
A felső képen a tér a beavatkozás előtti állapotában látható; egy jól ismert városi funkciót lát el. A forgalmat vezeti, autókat tárol, miközben a közösségi élet többi része a peremekre szorul.
A második képen alatta ugyanaz a hely látható, miután megnyitották az emberek számára, hogy összegyűljenek, játsszanak, leüljenek, rajzoljanak, beszélgessenek és időt töltsenek ott. Nem sok minden változott: néhány pad és növény került kihelyezésre, körök lettek felfestve, és néhány kerékpártárolót is elhelyeztek. Mégis a változás drámai és könnyen értelmezhető. Egy tér, amely korábban elsősorban a közlekedést és a parkolást szervezte, társadalmi szerepet kapott, és ezzel együtt egy egészen más térélményt is.
2. Cork City (IE): PlaysMaking
Cork egy olyan ötletből indult ki, amely szinte túl egyszerűnek hangzik: engedjük, hogy az emberek játsszanak a városban.
Ez nem azt jelenti, hogy hozzáadnak egy játszóteret, és ezzel a feladat el van végezve. A PlaysMaking a játékot úgy kezeli, mint egy eszközt arra, hogy megváltozzon, hogyan lépnek be az emberek a közterekbe, és hogyan vesznek részt az azokról szóló párbeszédben. Egy utca helyet adhat egy nagyméretű játéknak, egy játékos workshopnak, egy ideiglenes eseménynek vagy közösségi aktivitásnak, amely lehetővé teszi, hogy gyerekek, családok és helyi csoportok néhány órára másképp használják a várost. Ahelyett, hogy a város tervezési nyelven hívná be az embereket a párbeszédbe, inkább olyan helyzetet teremt, amelyhez csatlakozni lehet, amelyet észre lehet venni, és amelyre reagálni lehet.
Ez azért fontos, mert a játék megváltoztatja, hogy kik érzik magukat meghívva a folyamatba. A gyerekek olyan lehetőségeket vesznek észre, amelyeket a felnőttek gyakran figyelmen kívül hagynak, a szülők látják, hol érzik magukat kényelmesen vagy éppen bizonytalanul, a közösségi csoportok pedig kipróbálhatják, hogyan működik egy utca vagy tér, amikor azt már nem csak A-ból B-be vezető útvonalként kezelik. Cork ezt a szemléletet Play Streets kezdeményezésekkel, pop-up eseményekkel, képzett közösségi játékvezetőkkel (Community Play Leaders), valamint egy olyan rendszerrel támogatta, amely lehetővé teszi, hogy a játékelemeket a közkönyvtárakon keresztül is elérjék, így a helyi csoportok könnyebben vihetik be a játékot a saját városrészeikbe.
Az eredmények túlmutatnak az egyes eseményeken. Cork városában a megközelítés hozzájárult több mint 3 km közút tartós gyalogosövezetté alakításához, 15 olyan közterület létrehozásához, ahol a pop-up események gyorsabban megvalósíthatók, valamint egy többéves finanszírozású Play Development Officer pozíció létrehozásához. A játék szemlélete a helyi tervezési prioritásokba is beépült a City Development Plan 2022–2028 és a Local Economic and Community Plan révén, miközben a megközelítés Corkon túl is elterjedt, és más ír településeket, valamint európai városokat is inspirált arra, hogy a játékot saját utcáik, tereik és közterületeik alakításába integrálják.
Playsmaking Cork (IE)
3. Celje (SI): Terek ideiglenes használata
Minden városban megtalálhatók: üres földszinti helyiségek, zárt ajtók, sötét kirakatok. Olyan, jó helyen lévő terek, amelyek valahogy mégis élettelenebbé teszik az utcát.
Celje esetében a kiindulópont egy önkormányzati tulajdonú irodahelyiség volt a belvárosban, amely évek óta üresen állt. A város várhatott volna a „tökéletes” hosszú távú hasznosításra, de ehelyett megnyitotta az ajtókat. A GT8 néven ismertté vált tér a kultúra, a kreativitás és a találkozások helyszínévé vált, nem pedig egy újabb zárt utcafronttá az óvárosban. Helyi művészek, NGO-k, iskolák, tervezők, egyesületek, vállalkozók, sportklubok és közintézmények használhatták minimális költséggel előadásokra, workshopokra, vitákra, pop-up eseményekre és kreatív projektekre.
Egy kezdeti, 2023 végi tesztidőszak után, amikor hat egyhetes esemény mintegy 1000 látogatót vonzott a helyszínre, a város 2024-ben egy nyilvános felhívással folytatta a megközelítést. Az első hat hónapban a GT8 összesen 20 projektnek adott otthont, köztük színházi előadásoknak, workshopoknak, vitáknak, pop-up eseményeknek, valamint a Design Days Celje-hez kapcsolódó programoknak.
A lényeg nem az, hogy egyetlen üres helyiség megoldja a belváros jövőjét, hanem az, hogy az ürességet erőforrásként kezelték, nem pedig zsákutcaként. Amikor egy földszinti tér aktiválódik, az utca is megváltozik. Okot ad arra, hogy az emberek arra járjanak, belépjenek, találkozzanak valakivel, kipróbáljanak valamit, és más használati módokat képzeljenek el a közeli terek számára.
Celje azt is megmutatja, miért működik a legjobban az ideiglenes használat akkor, ha könnyed, de mégis szervezett keretek között valósul meg. A város nem egyszerűen átadta a kulcsokat és remélte a legjobbakat, hanem olyan megállapodást hozott létre, amely a helyi szereplők számára hozzáférést biztosított, miközben az önkormányzat és a kulturális intézmények segítették a használat összehangolását, láthatóságát és folyamatosságát.
Celje – GT8 rendezvénytér
Placemaking a városi tereken túl
4. Tavernes de la Valldigna (ES): Az érzékek ösvénye
Néhány helynek nem kell különlegessé válni, mert már eleve az. Tavernes de la Valldigna egy körülbelül 17 000 lakosú spanyol község, amely a tengerpart és különleges tájak között fekszik, ahol a környezet gyorsan változik: természetes forrásoktól és erdei ösvényektől mezőgazdasági területeken át egészen mocsarakig és dűnékig. Itt a kihívás nem egy új helyszellem létrehozása, hanem annak segítése, hogy minél többen megtapasztalják azt, ami már eleve jelen van, anélkül hogy elveszítenék azt az egyediséget, amely különlegessé teszi.
A The Path of the Senses (Érzékek ösvénye) erre a kihívásra adott válaszként jött létre. 2015 óta a projekt átalakította a túraösvényeket és a megközelítési útvonalakat, domborzati táblákat helyezett ki, amelyek a helyi tájakat mutatják be, Braille-írással ellátott jelzéseket vezetett be, valamint QR-kódokat kapcsolt hangos idegenvezetőkhöz valenciai, spanyol és angol nyelven. Emellett az útvonal Blue Trail és akadálymentesített útvonalként is minősítést kapott. Ezek a részletek azért fontosak, mert megváltoztatják, kik és hogyan használhatják a tájat. Családok, idősebb lakosok, fogyatékossággal élők, iskolák, látogatók és helyi egyesületek mind a saját igényeiknek megfelelő módon élhetik meg a környezetet, így az útvonal közös térré válik a kikapcsolódás, a tanulás és a kapcsolódás számára.
A projekt azt is eléri, hogy a gondoskodás magának az útvonalnak a részévé váljon. A lakosokat kérdőívek, igényfelmérések, önkéntes tevékenységek és fejlesztési akciók révén vonták be, míg iskolák, akadálymentesítési szervezetek, környezeti partnerek és helyi egyesületek segítettek formálni annak oktatási és közösségi szerepét. Az Európai Szociális Alap által támogatott foglalkoztatási workshopok hozzájárultak a tisztítási és helyreállítási munkákhoz, így az ösvény összekapcsolódik a helyi készségekkel és munkalehetőségekkel, valamint a környezeti felelősségvállalással is.
Az teszi a The Path of the Senses projektet placemaking gyakorlattá, hogy egy emlékezetes tájat közös települési élménnyé alakít. Az ösvény nem csupán egy pontból a másikba vezető út. Segít az embereknek megérteni, mi veszi körül a települést, miért fontosak ezek az ökoszisztémák, és hogyan lehet a hozzáférést bővíteni anélkül, hogy a helyet egyszerű látványossággá alakítanánk. Megmutatja, hogy amikor a természet már eleve karaktert ad egy helynek, a placemaking azt is jelentheti, hogy minél többen megtapasztalhatják és részt vehetnek annak megóvásában.
Tavernes de la Valldigna (ES) – The Path of Senses
5. Vila Boa do Bispo (PT): Smart Village Strategy (Okos falu stratégia)
Vila Boa do Bispo, egy alig több mint 3000 lakosú portugál település, nem egyetlen térrel, utcával vagy épülettel dolgozik, hanem a mindennapi életet formáló helyi erőforrásokra épít. Smart Village Stratégiája a fenntarthatóság, digitális eszközök, ifjúsági bevonás és környezeti gondoskodás köré szerveződő helyi kezdeményezéseket kapcsolja össze. Bár ez elsőre elvontnak tűnhet, a gyakorlatban nagyon is konkrét formát ölt: folyóvédelmi intézkedésekben, erdei ösvények fejlesztésében, újrahasznosítási rendszerekben, iskolai programokban, energiaközösségi együttműködésekben, valamint a zöld és körforgásos gazdasági készségekhez kapcsolódó ifjúsági projektekben válik láthatóvá.
Ez teszi az esetet igazán érdekessé. Vila Boa do Bispo nem különálló ügyként kezeli a klímaakciót, és nem egy olyan stratégiaként, amely a mindennapi falusi élet fölött helyezkedik el. A folyó a környezeti tudatosság kiindulópontjává válik, az erdő sétára, tanulásra és gondoskodásra alkalmas hellyé, az iskolák segítik a munka továbbadását a következő generációnak, a fiatalokat pedig önkéntességen, fenntarthatósági oktatáson és zöld készségekhez kapcsolódó projektek révén vonják be.
2020 óta ez a szándékból cselekvéssé vált, kezdve a #VBB_ZERO ifjúsági önkéntes projekttel, amely több mint 60 fiatalt vont be, majd egy szélesebb partnerségi rendszer irányába bővült, többek között a helyi megújuló energiára létrehozott QUORUM szövetkezettel. A kisebb városok és vidéki közösségek számára a tanulság az, hogy a placemaking azt is jelentheti, hogy a helyi erőforrások láthatóbbá, megosztottabbá és jobban kapcsolttá válnak azzal a jövővel, amelyet az emberek közösen szeretnének felépíteni.
Vila Boa do Bispo (PT) - Smart Village logó
Kulcs tanulságok az Ön települése számára
Az öt példán keresztül egyértelműen kirajzolódik egy gondolat. A placemakingnek nem kell egy nagy léptékű városfejlesztési projektig várnia ahhoz, hogy elinduljon. A kis, gyakorlati beavatkozások is aránytalanul nagy hatással lehetnek, ha segítenek az embereknek másként látni egy ismerős helyet, legyen szó egy utca játék céljára történő megnyitásáról, egy új közösségi tér kipróbálásáról, egy üres helyiség újjáélesztéséről vagy a helyi tájak könnyebb megélhetőségéről.
Nemcsak maga a beavatkozás teszi ezeket a gyakorlatokat működőképessé, hanem az is, ahogyan az embereket bevonják. A lakosok, iskolák, helyi szervezetek, önkéntesek és közigazgatási szereplők mind részt vesznek benne, így a placemaking a mindennapi részvétel egyik formájává válik, nem pedig egy olyan döntéssé, amely máshol születik, majd felülről érkezik. Amikor az emberek akár kis mértékben is alakíthatnak egy helyet, nagyobb eséllyel tekintik azt közösnek, és nagyobb felelősséget éreznek aziránt, ami ott történik. Végső soron ez a placemaking lényege: hogy az emberek törődjenek azzal a hellyel, amelyet otthonuknak neveznek.
Ugye nem gondolta, hogy ez az összes Jó Gyakorlat, amit az URBACT kínál? Inspirálódjon a 2024-ben díjazott 116 URBACT Jó Gyakorlat példáiból! Fedezze fel a teljes adatbázist, és ismerjen meg további, településeken már kipróbált ötleteket Európa-szerte, hogy inspirációt merítsen települése következő lépéséhez.
