Az európai települések nem szenvednek adathiányban. Napjainkban az érzékelők valós időben követik a levegőminőséget. A közigazgatási rendszerek rögzítik, hogy ki igényel lakhatási támogatást, ki részesül különböző ellátásokban, és ki milyen szolgáltatásokat vesz igénybe. A lakosok kérdőíveket töltenek ki, problémákat jeleznek, és részt vesznek a konzultációkon.
A szociálpolitika területén azonban számos település továbbra sem tud választ adni olyan alapvető kérdésekre, mint például: kikhez jutnak el valójában ezek a szakpolitikák? Javul-e a helyzet, és kik számára? A kihívás nem az adatok mennyiségében rejlik, hanem azok összekapcsolásában: sok adat továbbra is elkülönülten, egy-egy szervezeti egységnél vagy rendszerben marad, és nincs összekapcsolva azokkal a döntésekkel, amelyeket segítenie kellene.
Az URBACT tudásplatformja bővül annak érdekében, hogy választ adjon a hatékony társadalmiadat-kezelés kihívásaira. Szeretne betekintést nyerni az URBACT Tudásközpont új szekciójában megjelenő szakértői elemzésekbe és partnertelepülési tapasztalatokba? Olvassa el a cikket, amely bemutatja, mi is a társadalmi adat, hogyan gyűjthető és kezelhető, valamint végső soron hogyan mérhető a hatása.
A problémából kiindulva, nem az adatokból
A társadalmi adatok soha nem csupán az emberekről vagy a környezetükről szólnak. Mindkettőről egyszerre: a településen élő egyénekről és az őket körülvevő fizikai, térbeli feltételekről – a lakhatástól kezdve a zöldterületeken át a mobilitásig. A legtöbb társadalompolitikai intézkedés mindkét területre egyszerre hat, pontosan ezért olyan értékesek ezek az adatok, ennek a lehetőségét azonban még mindig túl gyakran figyelmen kívül hagyják.
Az európai szakpolitikai kereteket tekintve a bizonyítékokon alapuló módszertanok a jövőbeli településpolitikák egyik alapját jelentik. A Cities of Equality Partnerség azt vizsgálja, hogyan segíthetnek a jobb minőségű adatok az egyenlőtlenségek és a szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés feltárásában, míg az Új Lipcsei Charta az integrált, bizonyítékokon alapuló településfejlesztést helyezi előtérbe.
A különböző digitális és társadalmi platformokról gyűjtött adatok hatékony felhasználásának lehetősége tovább vizsgálható a „Társadalmi Adatpolitikai Ciklus” (Social Data Policy Cycle) segítségével. Ennek négy szakasza azt a folyamatot követi, ahogyan a bizonyítékokon alapuló közpolitikai döntéshozatal a településeken ténylegesen kialakul:
- Helyzetfeltárás
- Elemzés
- Döntéshozatal
- Értékelés
URBACT – Webináriumsorozat a társadalmi adatok kezeléséről
Egyértelmű kiindulópont meghatározása
A ciklus a helyzetfeltárással kezdődik: annak tisztázásával, hogy a település valójában milyen problémára keres megoldást, még mielőtt eldöntené, milyen adatokat, honnan és milyen módon gyűjtsön. Mindig fennáll a kísértés, hogy a folyamat fordított irányból induljon (például műszerfalak kialakításával vagy érzékelők telepítésével csupán azért, mert a technológia rendelkezésre áll), ez azonban gyakran csak olyan adatokat eredményez, amelyek önmagukban maradnak, és nem támogatják a döntéshozatalt.
A gyakorlatban ez például úgy kezdődhet, hogy egy település áttekinti a különböző szervezeti egységek által kezelt információkat, és felismeri: miközben részletes adatokkal rendelkezik a szolgáltatások igénybevételéről, sokkal kevesebbet tud arról, hogy egyes lakosok miért nem veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Egy hagyományos kérdőíves felmérés önmagában nem feltétlenül oldja meg ezt az adathiányt, ha éppen azok a csoportok a legkevésbé hajlandók válaszolni, akiket a probléma leginkább érint. A településnek ezért más csatornákon keresztül – például iskolákon, közösségi szervezeteken, helyi eseményeken vagy közvetlen lakossági szolgáltatásokon keresztül – lehet szüksége információkat gyűjteni, rövidebb és könnyebben hozzáférhető formátumokat alkalmazva.
A helyzetfeltárás tehát nem csupán a hiányzó adatok azonosításáról szól, hanem annak megértéséről is, hogy mely tapasztalatok és nézőpontok hiányoznak az adatokból, valamint arról, hogy az információgyűjtés módját ezekhez igazítsuk.
A számok cselekvésre alkalmas tudássá alakítása
Amint a megfelelő adatok rendelkezésre állnak, a következő kihívást az elemzés jelenti: a nyers számadatok és nyilvántartások átalakítását olyan mutatókká, amelyeket a települések valóban értelmezni tudnak. Egyetlen szám ritkán képes önmagában bemutatni a teljes képet, és nem minden indikátor egyszerű számláláson alapul; egyes mutatók – például az elégedettségi pontszám vagy a zöldterületek minőségét helyettesítő változóként alkalmazott vegetációs index – csak akkor értelmezhetők megfelelően, ha tisztában vagyunk azzal, mit kívánnak valójában jelezni.
A megfelelő elemzéshez az is hozzátartozik, hogy tudjuk, mikor szükséges beavatkozni: meg kell határozni azokat a küszöbértékeket, amelyek egy egyszerű nyilvántartási adatot figyelmet igénylő jelzéssé alakítanak. Egy település például olyan összetett indikátorokat hozhat létre, amelyek az egészségügyi, életmódbeli és lakókörnyezeti adatokat egyetlen többdimenziós képbe rendezik, ahelyett hogy csupán egy-egy mutatót követnének önmagában. Külön-külön vizsgálva ugyanis minden egyes mérőszám csak részleges képet ad. Ezeket együtt kell elemezni.
Mindez azonban nem ér sokat, ha a megszerzett tudás egy táblázatkezelőben marad elzárva. Egyes települések ezért adatvizualizációs eszközöket (például térképeket és diagramokat) készítenek, amelyek segítségével nemcsak a döntéshozók, hanem a lakosok is megismerhetik és saját maguk felfedezhetik az adatokat nyilvános megfigyelő rendszereken vagy adatalapú felületeken keresztül.
A felismerésektől a célzott intézkedésekig
A bizonyítékok megléte nem ugyanaz, mint azok hatékony felhasználása megalapozott döntések meghozatalára. Azok a települések alkalmazzák ezt a legjobban, amelyek a szakpolitikákat nem egyszeri, végleges programként kezelik, hanem folyamatosan alakítható folyamatként. Az adatokat arra használják, hogy megértsék, mi működik, és ennek megfelelően módosítsák az irányt – nem csupán arra, hogy a már meghozott döntéseket utólag igazolják.
A gyakorlatban ez két dolgot jelent: egyrészt az intézkedések pontos célzását ott és azok számára, ahol és akiknek a legnagyobb szükségük van rájuk, ahelyett hogy ugyanazt a programot a teljes településen egységesen alkalmaznák; másrészt pedig egyre inkább azt, hogy a települések megpróbálják előre felismerni a problémákat, még mielőtt azok súlyosbodnának, ahelyett hogy csak a kialakulásuk után reagálnának.
A döntéshozatal javítása érdekében egyes települések mesterséges intelligencián alapuló eszközöket alkalmaznak, vagy különböző társadalmi kihívásokra (például az elszigeteltségre vagy az egészségi állapotra) vonatkozó társadalmi digitális ikermodelleket fejlesztenek. A mesterséges intelligencia támogatást és ajánlásokat adhat, a döntés felelőssége azonban mindig az embereknél, a helyi közösségeket és városrészeket jól ismerő, közvetlen kapcsolatban dolgozó szakembereknél marad.
A kör bezárása: visszacsatolás a ciklusba
A hatás az a tényező, amely valójában számít: az erősebb összetartozás-érzés, a biztonságosabb közterek, az egészségesebb közösségek, valamint egy olyan városrész, amely ténylegesen fejlődik, nem csupán szolgáltatásokat biztosít. Ugyanakkor ezt a legnehezebb mérni, mivel nemcsak azt kell vizsgálni, hogy mi valósult meg, hanem azt is, hogy mi változott, kik számára történt a változás, és hogy az adott eredmény egyébként is bekövetkezett volna-e. Ehhez mennyiségi és minőségi módszerek együttes alkalmazására van szükség, valamint türelemre, hiszen a társadalmi változások csak lassan jelennek meg az adatokban.
Mivel a társadalmi változások ritkán jelentkeznek azonnal, a következetes és folyamatos mérés gyakran hasznosabb, mint egyetlen, a projekt végén elvégzett értékelés. Ezért az értékelést már a kezdetektől be kell építeni a folyamatba: egyértelmű kiinduló állapottal, releváns indikátorokkal és annak meghatározásával, hogy mit tekintünk sikernek. Célja nem csupán annak bizonyítása, hogy egy beavatkozás működött, hanem annak feltárása is, hogy mely elemeket érdemes folytatni, módosítani vagy megszüntetni. Ezek a tanulságok aztán visszakerülnek a következő helyzetfeltárási szakaszba, lezárva a ciklust és javítva az ezt követő szakpolitikákat.
URBACT – Webináriumsorozat a társadalmi adatok kezeléséről
Nyitott kérdések a hatékony adatkezeléssel kapcsolatban
Mindez nem működhet anélkül, hogy először ne válaszolnánk néhány nehezebb kérdésre: ki felelős az adatokért, ki használhatja fel azokat, és kiket véd az adatkezelés. A települések gyakran ugyanazzal a négy alapvető kihívással szembesülnek.
- Infrastruktúra: az adatrendszerek nyitottsága vagy zártsága, valamint az, hogy helyben működnek-e vagy felhőalapúak, meghatározza, hogy az adatok egyáltalán eljuthatnak-e oda, ahol szükség van rájuk, vagy egy olyan rendszerbe záródnak, amelyből a település később nehezen tud kilépni.
- Kapacitás: ez nem csupán az elemzők képzését jelenti, hanem azt is, hogy a köztisztviselők rendelkeznek-e azokkal a kompetenciákkal, amelyekkel maguk is képesek adatkezelési rendszereket beszerezni, működtetni és felügyelni, ahelyett hogy a technikai feladatokkal együtt a tudást is teljes mértékben külső szereplőkre bíznák.
- Minőség és etika: itt egy mélyebb kockázattal is számolni kell: az adatok újratermelhetik azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek kezelésére létrejöttek, vagy az embereket pusztán adatpontokká egyszerűsíthetik. Mindez nem működhet bizalom nélkül, hiszen azok a közösségek, amelyek nem értik, hogyan és mire használják fel az adataikat, nem fognak érdemben részt venni az adatgyűjtésben.
- Kormányzás: mindhárom területet összekapcsolja. Egyértelmű válaszok nélkül arra, hogy ki dönt arról, milyen adatokat gyűjtenek, hogyan használják fel azokat, ki férhet hozzájuk, és ki viseli a felelősséget, az infrastruktúra, a készségek és a jó minőségű adatok szétszórtan, kihasználatlanul maradhatnak. Ez nem csupán technikai probléma, amelyet át lehet ruházni másokra. Politikai kérdés is, amelyet kezdettől fogva ekként kell kezelni.
A megfelelő megoldás érdekében a megfelelő szereplőket is be kell vonni a folyamatba. A hatékony adatkezelés összehozza azokat a szakpolitikai területeket, amelyek meghatározzák a megoldandó problémát, az adatkezelési csapatokat, amelyek biztosítják a technikai minőséget, valamint a közvetlenül a lakossággal dolgozó szakembereket, akik ismerik a helyi valóságot. Ugyanilyen fontos a lakosok bevonása is, hiszen az adatok által leírt élethelyzetek róluk szólnak. A részvétel nem pusztán udvariassági gesztus: meghatározza, hogy mely tapasztalatok és valóságok jelennek meg egyáltalán az adatokban. Azok a közösségek pedig, amelyek értik, miért gyűjtik az adatokat, őszintébben és aktívabban vesznek részt az adatgyűjtésben.
Adatmunka folyamatban
A társadalmi adatok hatékony használata elsősorban nem különleges erőforrások vagy technológiai megoldások kérdése. Sokkal inkább szemléletváltást igényel abban, ahogyan a települések az adatokat kezelik: ne csupán beszámolási kötelezettségként tekintsenek rájuk, hanem olyan eszközként, amely segít megérteni az emberek élethelyzetét, jobb döntéseket hozni, és tanulni az intézkedések eredményeiből. Ez a szemléletváltás azonban kockázatokkal is jár: az adatok leegyszerűsíthetik az embereket puszta adatpontokká, újratermelhetik azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek feltárására szolgálnak, vagy nem megfelelő kezelés esetén alááshatják a bizalmat.
Megfelelő kormányzással és körültekintő alkalmazással azonban az adatok ennél jóval többre képesek: lehetővé teszik, hogy egy település feltételezések helyett bizonyítékokra alapozza döntéseit, és őszintén értékelje, mi működik és mi nem.
Az új URBACT Tudásközpont a társadalmi adatok kezeléséről átfogó tudásforrást kínál ezeknek a fogalmaknak a megértéséhez, a teljes cikluson keresztül. Itt található az „A társadalmi adatoktól a jobb településekig” című, nyilvánosan elérhető URBACT webináriumsorozat is, amely részletes betekintést nyújt a „Társadalmi Adatpolitikai Ciklusba” és az ahhoz kapcsolódó segédanyagokba. Ez azonban csak a kezdet: további anyagok és eszközök hamarosan elérhetők lesznek.
Szeretne hallani azokról az URBACT településekről, amelyek a társadalmi adatok kezelésén dolgoznak? Tekintse meg az URBACT Akciótervezési Hálózatokat (2022–2025), valamint a kapcsolódó erőforrásokat, többek között a One Health 4 Cities, az U.R. Impact, a NextGen YouthWork és a Cities@Heart kezdeményezéseket.
Fedezze fel az URBACT Tudásközpontot
Az eredeti, angol nyelvű cikk írója: Santamaria-Varas Mar, URBACT Vezető szakértő
