A COVID-19 JÁRVÁNY VÁROSI TANULSÁGAI

Mit tanultunk a városok Covid-19 járványra adott válaszaiból? A következő, 2021 januárjában íródott cikk erre igyekszik válaszokat adni.

Azonnali „taktikai beavatkozások” a közterület használatában

A járvány felforgatta a világot. A helyi önkormányzatok hirtelen sajátos és nehéz helyzetbe kerültek: a helyi szintű társadalmi és gazdasági problémák soha nem látott mértékével és új formáival szembesültek; de egyre inkább alá vannak rendelve nemzeti közigazgatásuk magasabb szintjeinek.

A 2020 tavaszán lezajlott számos változást ezért kivételes körülmények között vezették be, amelyeket sok esetben „pop-up” vagy ideiglenes intézkedésnek neveztek el. Az önkormányzati döntéshozatal módszerei közelebb álltak a „taktikai urbanizmushoz”, mint az önkormányzati tervezés szokásos módjához - nem volt lehetőség egyeztetni, illetve a lakosok nagyobb csoportjainak véleményét  kikérni. 

A válság alatt, az önkormányzatok korlátozott kompetenciáinak fényében a legszembetűnőbb beavatkozások a közterületek használatában jelentkeztek. Az utcákhoz való hozzáférés „demokratizálása” céljából, a városok általános gyakorlatává vált, hogy új kerékpárutakat jelöljenek ki, kezdetben átmeneti jelleggel, később tartós használatra.

Például Budapesten a Duna rakpart esetében először a 2019. októberi választások után kezdődtek megbeszélések az új polgármesterrel. Januárban a rakpart megnyitásáról még lassan egyeztettek, de a vírus drámai módon felgyorsította a folyamatot, májusban pedig a rakpart minden hétvégén autómentessé vált.

Milánóban 35 kilométernyi utcaszakaszt alakítottak át úgy, hogy a járdák kiszélesítésével és új kerékpárutak létrehozásával csökkentsék az autóforgalmat. Ezzel párhuzamosan 30 km/h sebességkorlátozást vezettek be biztonsági szempontokból.

Brüsszel hasonlóan radikális lépéseket tett. Új forgalmi rendben minden járműre 20 km/h sebességkorlátozás vonatkozik, míg a belvárosban a gyalogosok és a kerékpárosok elsőbbséget élveznek. Az önkormányzati igazgatás szerint ennek az intézkedésnek nem az a célja, hogy kitiltsa az autókat a belvárosból, hanem a rendelkezésre álló közterület észszerűbb elosztása.

Érdekes kezdeményezés zajlott Berlinben is, amelyet „játszó utcáknak” neveztek el: ha egy utca legalább hét lakója kéri, a kerületi önkormányzat fontolóra veszi, hogy az utcát átmenő forgalomtól mentessé teszi, ideiglenes játszótérré változtatva azt. A város logisztikai segítséget is nyújt, amennyiben az érintett lakosok vállalják gyermekeik napközbeni ellátását.

Gyors döntések a közterületeket érintő kérdésekről

A közterületek jól látható átszervezése mellett a városok számos más beavatkozást is bevezettek a legsúlyosabban érintett lakosságcsoportok problémáinak kezelésére. Csak néhányat említve:

Lakhatás: sok város olyan intézkedéseket vezetett be, mint a kilakoltatási moratórium, a bérleti díjak korlátozása (miközben támogatják a bérlőket és a bérbeadókat is), segítség a jelzálogkölcsönnel rendelkezőknek. (Lásd az „Arena for Journalism in Europe” által összegyűjtött példákat).

Hajléktalanság: a városok a menhelyek kapacitásának és biztonságának növelésére is tesznek erőfeszítéseket. A legszegényebbeknek alternatív szállást kínálnak, akár szállodai szobákat is. Kiemelt példák: Economist, EU Observer, El Pais.

Élelmiszer: számos URBACT példát lehet említeni arra, ahogyan a városok reagálnak az élelmiszer-termelés, a házhoz szállítás és/vagy a legszegényebbek éhezését megelőző sürgősségi beavatkozások támogatására. 

Inkluzív oktatás: a városok javíthatják az online oktatás minőségét és az inklúziót a szolgáltatások javításával és a digitális eszközökhöz való hozzáférés biztosításával. Összegyűjtött példák az Eurocities és az Iskola otthon! oldalakon találhatók.

Idősgondozás: sok város küzd az idős embereket érintő egészségügyi kockázatokkal akár intézményekben gondozottakról – ahol a magasabb létszám a fő kockázati tényező –, akár az otthonukban élőkről – ahol az elszigeteltség jelent veszélyt – legyen szó. Például Bilbao a közösség kiszolgáltatott tagjainak védelme érdekében együttműködik az állampolgárokkal.

A progresszív menetrend lehetőségei

Az azonnali taktikai válaszokon túl számos haladó gondolkodású városvezető vélte úgy, hogy az új helyzet olyan lehetőséget kínál a hosszabb távú változások megvalósítására, amelyek a világjárvány előtt elképzelhetetlenek lettek volna.

Párizsban, sikeres újraválasztási kampányának részeként, Anne Hidalgo polgármester ambiciózus terveket dolgozott ki a város életének lassúbb tempóra váltására. Párizs új kerékpáros útvonalakat és autómentes utcákat is bevetett, hogy az emberek tolongás nélkül mozoghassanak. Emellett a „15 perces város” ötletet is tovább fejlesztik, feltételezve, hogy a dolgozók csak hetente kétszer, vagy havonta néhány alkalommal mennek be az irodába. Az ötlet lényege, hogy kisebb forgalom és szennyezés mellett a városok valóban még vonzóbbá válhatnak. Ezenkívül az irodák olcsóbb bérleti díjai új kezdő vállalkozásokat és más típusú felhasználókat vonzhatnak.

Budapesten az önkormányzat májusban a forgalmas Nagykörúton kerékpársávot jelölt ki, az autósávot 2x2-ről 2x1-esre csökkentve. Őszre ez a kerékpársáv vált a budapesti kerékpárosok által használt második legforgalmasabb útvonallá.

Athénban a polgármester azt a merész lépést tette, hogy mintegy 50 000 négyzetméter helyet jelölt ki a gyalogos- és kerékpárosforgalom számára, hogy megszabadítsa a várost a helyigényes, szennyező autósforgalomtól. A rendszer középpontjában a régóta tervezett, négy mérföld hosszú Athéni Nagy Sétány állt, amely összeköti a történelmi központ régészeti lelőhelyeit. Tavasszal politikai konszenzus született a kerékpárutakról.

Nagy-Britanniában és számos más európai városban az utcai hajléktalanság gyakorlatilag megszűnt, ugyanis szállodákat, jelenleg kihasználatlan ingatlanokat nyitottak meg számukra. Budapesten az önkormányzat több üres ingatlant nyitott meg hajléktalanok befogadására.

Számos európai városban (Bécsben, Berlinben, Amszterdamban is) új lehetőségek vannak kialakulóban az ingatlanok kihasználását illetően. Az üres üzleteket vagy akár egész irodaházakat lehetne egyéb célokra használni, amely az egész társadalom érdekét hatékonyabban szolgálná.

A taktikai beavatkozások sorsa hosszabb távon

Sok elemző azonban továbbra is szkeptikus a városfejlesztés jelenlegi társadalmi fordulatának esélyeivel kapcsolatban hosszabb távon. Véleményük szerint a piaci szereplők visszanyerik a hatalmat és megtartják dominanciájukat az értékes belvárosi ingatlanállomány felett.

Már nyár végén - amikor a normális életbe való visszatérés lehetségesnek tűnt - a legtöbb városban hatalmas viták merültek fel, hogy mely időleges beavatkozásokat tartsák meg hosszabb távon. Ezeknél az intézkedéseknél az állami támogatás megalapozása és fenntartása nem volt egyszerű.

Például sok városban heves reakciókat tapasztaltak a gépkocsivezetők részéről, akik meg akarták szüntetni az összes olyan beavatkozást, amely korlátozta az utak használatának szabadságát, valamint joggal szólaltak fel a gyalogosok és kerékpárosok is, akik meg akarták őrizni frissen szerzett lehetőségeiket.

Athénban őszre mind a nagy pártok, mind a média a Nagy Séta (Great Walk of Athen) projekt ellen fordult, és a közvélemény is egyre ironikusabbá vált, hiszen nem sokan bicikliztek nyáron a 40 fokban. Míg a helyi önkormányzat ígéretet tett, hogy több tervezett beavatkozást fog végrehajtani, a Nagy Séta projekt jövője nem világos, hozzáadott értéke nem nyilvánvaló.

Budapesten annak ellenére, hogy a lakosság egy részénél sikert arattak a kerékpárutak, az autósok nemtetszésüket fejezték ki, továbbá a kérdésben nem volt egyetértés a kormányzat és az ellenzéki fővárosi önkormányzat között sem. Végül a fővárosnak változtatásokat kellett végrehajtania: a Nagykörút egyik részét teljesen visszaadták az autósoknak, a kerékpárutat a forgalmas járdára irányítva.

Milyen esélyei vannak a méltányosabb városfejlesztésnek a világjárvány után?

A COVID-válság kivételes körülményei továbbra is hozzájárulhatnak új, élenjáró önkormányzati politikák kialakításához. A taktikai urbanizmus modelljét követve új erőfeszítésekre van szükség a stratégiai gazdasági és társadalmi beavatkozásokhoz, később pedig ezek szabályozásához.

Ez azt jelenti, hogy a városoknak sokkal bátrabban kell használniuk a rendelkezésükre álló jogokat a helyi társadalmi problémák kezelése érdekében: ilyenek a területrendezés, az adózás, a közbeszerzés feltételeinek meghatározása, amelyeket nem a szokásos piaci körülmények között kezelnek. Például intelligens településtervezéssel előnyben lehet részesíteni a helyi vállalkozásokat a multinacionális vállalkozásokkal szemben.

Az ilyen új politikákat gyakorló városoknak szövetségben kell lenniük szomszédos településeikkel is, hogy nagyvárosi szinten is érvényesüljenek a kedvező hatások.

A bemutatott példák bizonyítják, hogy a városok igenis sokat tehetnek az új helyzethez történő alkalmazkodás érdekében. Hosszan tartó változások azonban csak akkor érhetők el, ha a városok kooperatív, többszintű kormányzati keretet fejlesztenek ki saját nemzeti közigazgatásukkal.

A siker elérése érdekében a haladó gondolkodású városoknak egyre szorosabb kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással. Ebben az összefüggésben a Szabad Városok Szövetsége, amelyet a visegrádi négy főváros indított el, és amelyet most az európai nagyvárosok sokkal szélesebb körére terjesztettek ki – azzal a céllal, hogy meggyőzze az EU-t, hogy támogassa erőfeszítéseiket az új típusú városi politikák felé – pozitív fejlemény.

Eredeti cikk: Urban lessons from the pandemic « URBACT The blog

Submitted by Tímea Jaschitz… on 24/03/2021