Betekintés az URGE hálózat munkájába: tematikus jelentés

Előzmények

Az építési és bontási hulladék (CDW) az EU-ban keletkező legnagyobb mennyiségű hulladékot jelenti (Eurostat, 2019a). Az építést és a bontást az EU-ban kiemelt területként határozzák meg a Körforgásos Gazdaság Akcióterve (EC 2015) szerint – ez az új Fenntartható Növekedés Európai Agendájának, az Európai Zöld Megállapodás egyik fő témaköre. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv a termékek teljes életciklusa mentén fogalmaz meg különböző beavatkozási lehetőségeket. Jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket vezet be azokra a területekre, ahol az uniós szintű fellépés valódi hozzáadott értéket képvisel. A CDW kezelésével kapcsolatos uniós szakpolitikai célok a következők:

• A CDW keletkezésének megelőzése
• Újrafelhasználás és újrahasznosítás
• A veszélyes anyagok csökkentése a CDW-ben
• A nem veszélyes CDW legalább 70%-ának visszanyerése
• A CDW kezelése során az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése

Ezenkívül az Európai Zöld Megállapodás (2019.12.11.) kiemeli, hogy az éghajlat-semlegesség céljának 2050-ig történő eléréséhez a gazdaságunk minden ágazatának, beleértve az építőipart is, aktív közreműködése szükséges.

Potenciál

Az újrahasznosítható, újrafelhasználható anyagok jelentős hányada általában hasznosításra kerül az építkezéseken. Egy tipikus anyagjegyzéket az 1. ábra mutat be. Bár a CDW újrahasznosítási potenciálja mennyiségi értelemben magas, még mindig rejt magában további potenciált. Például a CDW ásványi frakcióját jelenleg elsősorban útépítéseknél alkalmazzák. A helyreállítási teljesítmények jelentősen eltérnek az EU tagállamai között (Eurostat, 2019b). A következő infografika a legfontosabb építőanyag-áramok kezelésével kapcsolatos jelenlegi helyzet áttekintését mutatja be. Ezzel kapcsolatban számos eszköz került kidolgozásra, többek között:

• Az építési és bontási hulladékgazdálkodásról szóló jegyzőkönyvet nem kötelező erejű iránymutatásként vezetik be, amely illeszkedik az Építésügy 2020 című stratégiához és az Erőforrás-hatékonysági Lehetőségek az Építőiparban című közleményhez.
• EU-irányelvek az épület lebontása előtti ellenőrzésekhez
• Szint(ek): közös keretrendszer az épületek környezeti teljesítményének értékelésére

Úgy tűnik, hogy a keretrendszer, amely fokozza a CDW körkörös használatának szükségességét, jó úton halad, további eszközöket terveznek és vezetnek be. Mi szükséges azonban ahhoz, hogy valóban alkalmazásra kerüljön?

Ez a tematikus cikk a szabályozási és szabványosítási igényekkel foglalkozik, operatív eszközökkel a másodlagos nyersanyagok felhasználásának lehetővé tételéhez az építőiparban, a biztonsági kérdéseket szem előtt tartva. A cikkben kifejtett aggályok és meglátások az URGE APN partnervárosok tapasztalataiból és tudáscseréjéből származnak.
 

Mely tényezők hátráltatják a szabványokhoz és előírásokhoz kapcsolódó másodlagos anyagok újrafelhasználását?

Bár úgy tűnik, hogy a zöld kritériumok bevezetése a termékek és szolgáltatások beszerzésében megoldást jelent a másodlagos anyagok felhasználási piacának fellendítésére az építőiparban, ez mégsem elegendő. További előkészítő munkára van szükség a keretrendszer elkészítéséhez és nagyobb mértékű alkalmazásukhoz. Működési szempontból a nehezítő tényezők egy része a következő problémákhoz kapcsolódik:

• A másodlagos nyersanyagok felhasználására vonatkozó európai műszaki előírások hiánya

Annak ellenére, hogy ambiciózus célok kerültek megfogalmazásra és bizonyos mértékig léteznek szabványok, a célok nem érhetők el, ha nem vezetnek be részletes műszaki előírásokat. Néhány európai szabvány, például az EN 206: Beton - specifikáció, teljesítmény, gyártás és megfelelőség és az EN 12620: A beton aggregátuma lehetővé teszi az újrahasznosított anyagok betonban való felhasználását. Az EU szabályozási keretrendszere szerint a tiszta adalékanyagok betonhulladékkal való 20%-os helyettesítése megengedett, mivel ez nem tekinthető úgy, hogy csökkentené az új beton tulajdonságait vagy befolyásolná annak működőképességét. A betonhulladék több mint 50%-ának felhasználása azonban további tesztek (vagyis új specifikációk) szükségességét támasztja alá a teljesítmény bizonyítására. Kétségtelen, hogy az EU-szabványok és műszaki előírások teljes csomagjának bevezetése, – amely jobban tükrözné az uniós célokat – kísérleti, tesztelési, innovatív megoldásokat követel, tehát időt és erőfeszítést igényel. Természetesen ebben az esetben az európai szabályozási keret összehangolása és az új szabványokra való hivatkozás szükséges.

• Nehézségek, amelyekkel a tagállamok a megalapozott uniós szabályozási keretrendszer alkalmazásakor szembesülnek

A nemzeti szabályozások követik az európai szabályozási keretet. Azonban mennyire állnak készen valójában a tagállamok egy igényes európai szabályozási keret elfogadására, amely hivatkozik az új európai normákra? A tagállamok készsége különböző a szabályozási és szabványosítási keretrendszer változásainak elfogadására és az uniós követelményekhez való igazításra. A nemzeti szabályozási keret átdolgozása nem könnyű folyamat. Kétségtelen, hogy időre van szükség a jelenlegi üzleti modellek bevezetéséhez, adaptálásához és sok esetben átalakításához. Noha a tagállamokban az EU rendeleteinek és törvényeinek elfogadása folyamatban vannak, még mindig vannak hiányosságok, és a folyamat a kormányzati szinten megadott prioritásoktól függ. A különböző kiindulási pontok, a humán kapacitások, az eszközök és a körülmények, amelyek befolyásolják a minőséget, az infrastruktúrát, a meglévő üzleti modellek megváltoztatásával szembeni ellenállást, a különböző kormányzati prioritásokkal kombinálva csak néhány tényező, amely késleltetheti a körforgásos gazdasággá történő átalakulását először nemzeti, majd később EU szinten. Így minden tagállamra különös figyelmet kell fordítani és cselekvésre van szükség az EU részéről, ha el akarjuk érni a közös célokat.

Egyes anyagoknál és egyes tagállamokban előrelépés történt a nemzeti szabványok és előírások bevezetése érdekében, amelyek lehetővé teszik a másodlagos anyagok használatát, és a jelenlegi szabványoknál túllépő pótlási arányok műszakilag megvalósíthatók, ha megfelelő intézkedéseket hoznak, úgy mint szelektív bontás, adaptált őrlési eljárások, az adalékanyagok extra feldolgozása és / vagy a keverékkészítményekben alkalmazott vízgazdálkodás. De vajon minden tagállam képes-e használni ezt a „rugalmassági szabályt” és meghozni ezeket az intézkedéseket annak érdekében, hogy emelje a pótlási arányokat és túllépjen a jelenlegi szabványokon?

Összegzésképpen elmondható, hogy a tagállamoknak még módjukban áll elfogadni vagy összehangolni nemzeti normáikat és szabályozási keretüket az EU politikájával (igényes célok) és a hulladékról szóló (továbbra is önkéntes) uniós irányelvvel. A nemzeti előírások, szabványok, nemzeti célok hiányosak, vagy frissítésre szorulnak.
Az EU több városában bevezetett kísérleti projektek keretében teszteket végeznek annak vizsgálatára és megerősítésére, hogy az újrahasznosított anyagokból készült termékek specifikációi megfelelnek-e bizonyos felhasználásokhoz. Ezek a tesztek értékes tapasztalatokat nyújtanak a meglévő szabványok és előírások új vagy frissített bevezetéséhez. Némi előrelépés már tetten érhető az URGE hálózatban.
Az URGE hálózat partnervárosai felismerték a CDW újrafelhasználásához szükséges működési feltételek megteremtésének fontosságát. Az új vagy a meglévő szabványok frissítése mindenképpen a partnerség egyik fókuszpontja. Az alábbiakban bemutatjuk a jelenlegi eredményeket és egy kísérleti projektet, amely az egyik partnerváros, München városában zajlott.
 

Az új szabványok bevezetésének meghatározó szerepe volt az új jogszabályok megerősítésében

A szabványok bizonyos alapelvek (pl. konszenzus, nyitottság és átláthatóság) mentén elkészített műszaki dokumentumok, melyek kialakítása során minden érdekelt felet (vállalatok, fogyasztók, munkavállalók, hatóságok) igyekeztek bevonni. A szabályozással ellentétben ezek nem egy felhatalmazott állami hatóság, hanem magán, független és – európai szabványok esetében – hivatalosan elismert szabványügyi szervezetek révén kerülnek elfogadásra.
A szabványok eleve nem kötelezőek és alkalmazásuk önkéntes. Ugyanakkor katalizátor szerepet játszhatnak az új jogszabályok bevezetésében is, különös tekintettel a műszaki előírásokra. Ha a jogalkotó a jogi aktusba beépíti a szabványokat, vagy egyéb módon hivatkozik rájuk, a szabványok jogi minőséget nyerhetnek. A szabványok így az egyedi jogalkotási aktus vagy a rendszer követelményeinek részévé válnak.
A szabványok jogszabályokban való alkalmazásának számos előnye van. Ahelyett, hogy próbálnánk különböző megoldásokat találni a nehéz technikai kérdésekre, a jogalkotók támaszkodhatnak a szabványok kidolgozóinak technikai szakértelmére, és ezzel egyidejűleg közpénzt spórolhatnak meg. Ezenkívül a konszenzuson alapuló, nyílt és átlátható szabványalkotási eljárásnak és az azt követő széles körű elfogadottságnak köszönhetően a jogalkotó elvárhatja, hogy jogszabályai széles körben elfogadásra kerüljenek. Továbbá a szabványok a legújabb technikai fejlesztésekhez igazodnak. Az újítások követése érdekében a szabványokat rendszeresen felül kell vizsgálni, és ennek megfelelően ki kell igazítani a jogi követelményeket. Az uniós jogszabályok hivatkozhatnak a nemzetközi szabványokra, az európai szabványokra és kisebb mértékben a nemzeti szabványokra.
 

Anyagok újrahasznosítása a német szövetségi állam építésügyi rendelkezéseinek értelmében: Újrahasznosított adalékanyagok helyzete a szerkezeti kivitelezésben

Németországban a szövetségi állam építésügyi rendelete elsősorban nem a környezetvédelmi, hanem a biztonsági törvényre épül, mely nem tér ki az építőanyagokra vonatkozó előírásokra. Általános követelmény azonban, hogy az anyagoknak alkalmasaknak kell lenniük az építésre, az egészségre káros hatások nélkül.
A beton újrafeldolgozását illetően a jelenlegi normatív követelmények 25–45%-ban újrahasznosított adalékanyagokat engedélyeznek a beton esetében egy bizonyos mértékig (C30 / 37). Tiltó rendelkezések vonatkoznak az azbeszt betonszerkezetekben való alkalmazására, különösen az erősítő rudak távtartói esetében. Ezenkívül az azbeszttartalmú CDW-t nem lehet újrahasznosítani.
Jelenleg az újrahasznosított adalékanyagok felhasználása a szerkezetépítésben nagyon korlátozott. Az érintettek a következőképpen összegezték ezeket:

• A nemzeti jogszabályok alapján a másodlagos nyersanyagok (főleg beton) csak kis százaléka használható fel a végtermékben
• Hiányzik a műszaki szabvány, amely igazolná a másodlagos anyagokból előállított anyagok felhasználásának lehetőségét, és ezáltal fellendítené a piacot
• A beszerzések tekintetében hiányoznak a körkörösség kritériumai

Kísérleti erőfeszítések Münchenben az újrahasznosított beton új műszaki specifikációinak megtervezésére és a jogszabályok megerősítésére

Münchenben nagy támogatottsága van a CDW körkörös kezelés szükségességének. A jogszabályokat valamennyi szinten át szeretnék dolgozni, továbbá a közbeszerzési folyamat megváltoztatására és a körkörös kritériumok beépítésére is törekszenek.
A jogszabálymódosítás kezdeményezése soha nem könnyű feladat, hiszen megfelelő alátámasztásra, gyakorlati tapasztalatokra van szükség. Így München városában a jogszabály-változtatási kísérlet a Bayernkaserne pilot projekten alapul.

A Bayernkaserne projekt

Az újrahasznosított építési törmelékből származó építőanyagok előállításának első koncepcióját München városi tanácsa 2018 júliusában és 2019 szeptemberében hagyta jóvá. Ez a jóváhagyás csak a Bayernkaserne környéki projektre volt érvényes. A terület egy 50 hektáros volt katonai egyetemi területből áll, amelyet jelenleg új lakónegyeddé alakítanak át. A projekt során különböző vizsgálatokat hajtanak végre a helyszínen annak érdekében, hogy felmérjék és érvényesítsék az újrahasznosított anyagok megfelelő teljesítményét, amelyek a régi épületek lebontásából származnak. Ezeket az anyagokat a helyszínen dolgozzák fel újra, illetve újbóli felhasználásra kerülnek az új épületszerkezetben, továbbá a terület talajának rehabilitálásakor.

A területen végrehajtott lépések a következők:

• Az építkezési terület megtisztítása
• Szelektív renaturáció megtervezése az anyagok lehető legteljesebb szétválasztásával
• Anyagok előkészítése: törés és szitálás
• Újrahasznosított anyagok gyártása (a helyszínen), tesztelés két körben, elsőként a keverékben, majd a beton gyártása után, majd mechanikai vizsgálatok
• Építés

Így a 100%-ban zúzott ásványi törmelékből készült adalékanyagokat tartalmazó beton újrahasznosítása a szelektáltan lebontott régi katonai épületek esetében lehetővé válik.

A keletkező másodlagos nyersanyagok és felhasználási formáik a következők:

• Zúzott ásványi törmelék, mint összetört beton
• Zúzott tégla, vakolat, habarcs, beton
• Zúzott ásványi törmelék durva adalékanyagként
• Újrahasznosított finomított adalékanyag (<2 mm)

Az újonnan előállított beton alapvetően a 3. ábrán látható anyagokból áll.

Optimalizálásra került sor a friss beton megmunkálhatóságának javítása érdekében.
Az optimális jellemzők elérésekor a helyszínen friss betont állítanak elő, és előregyártott elemeket készítenek.
Az előregyártott betonelemek mechanikai vizsgálata azt mutatta, hogy az új anyagok beépíthetők az új szerkezetekbe a belső falak, szemcsés aljzatok, őrölt lemezek részeként annak érdekében, hogy az ásványi törmelékeket az újrahasznosított beton minőségének függvényében a lehető legnagyobb mértékben újrahasznosításra kerüljön.

A Bayernkaserne projekt eredményei alapján az anyagok újrafelhasználásának három módja van:

• Épületek építése, bizonyos szabványoknak megfelelően (vagyis DIN EN 206; DIN 1045; DIN 100 műszaki jelentés; DIN EN 12620; DIN 4226 T1 és T2)
• Földmunka és útépítés, az alábbiak szerint: Nemzeti irányelvek; Nemzeti rendeletek; Műszaki szerződések; Kiszállítási feltételek
• Kertészeti munkák és tereprendezés, a nagyobb agglomerációk előírásainak betartásával; A beton másodlagos anyagokból történő előállításán kívül a talajt Bayernkaserne területén tesztelik és mezőgazdasági hasznosítása is lehetővé válik.

Bár az első eredmények bíztatóak, a teljes folyamat további laboratóriumi vizsgálatokat igényel.

Az URGE városok által tervezett intézkedések elősegítik az új szabványok bevezetését és az EU, valamint a nemzeti szabályozási keretek frissítését

Az URGE hálózatban részt vevő városok felismerték, hogy a körkörösség fokozása érdekében foglalkozni kell a szabványosítás, a jogszabályok és a beszerzések témakörével. A partnerek szerint azokat az intézkedéseket, amelyek nagy hatással lennének a szabványok és a szabályozási keret bevezetésére, és amelyek célja a másodlagos nyersanyagok használatának fokozása, a következő infografika mutatja be:



Az URGE keretében egy nemzetközi tematikus csoport jött létre, amely a másodlagos anyagok felhasználásának témájával foglalkozik, ezt a műszaki előírások, a szabványok és a szabályozási keret egyaránt lehetővé teszi. Sok kísérlet zajlik a beton, illetve a talaj kapcsán, és még sok mindent ki kell tapasztalni. A városok érdekeltek abban, hogy integrált helyi cselekvési tervek kidolgozása által szabványok és jogszabályok révén ösztönözzék a zöld beszerzéseket.

Összefoglalásként

A szabványosítás fontos szerepet játszik a másodlagos nyersanyagok (a környezetvédelem, a biztonság és a munkahelyi egészségvédelem szempontjából) biztonságos integrációjában a végtermékek tekintetében. A szabványokat felül kell vizsgálni / frissíteni kell vagy újakat kell kidolgozni az európai CDW-irányelv bevezetése és a körforgásos gazdaságra vonatkozó ambiciózus uniós célok elérésének lehetővé tétele érdekében. Ezáltal a tagállamokban történő nemzeti szintű deklaráció is felgyorsulhatna.
Bizonyos esetekben az új épületek meglévő környezeti tanúsítási vagy minősítési rendszerei (például az Európai Bizottságban alkalmazott különböző szintek) nyújthatnak útmutatást. Ezek a rendszerek általában az alábbi követelményeket tartalmazzák:

• A veszélyes anyagok fokozatos eltávolítása az építési termékekből és anyagokból
• Írásos dokumentum létrehozása, amely azonosítja az összes felhasznált terméket és az épületben való elhelyezésüket
• A CDW törmelék szétválasztása, amely lehetővé teszi az újrafelhasználást, az újrahasznosítást és az anyagvisszanyerést
• Olyan építési termékek használata, amelyek meghatározott százalékban tartalmaznak újrahasznosított anyagokat.

A tanúsító rendszerek értékes segítséget nyújthatnak. Nagyon hasznosak lehetnek a korlátozott tapasztalattal és erőforrásokkal rendelkező érintett felek esetében, részletes és tesztelt kritériumokat nyújtva számukra, amelyek közvetlenül megvalósíthatók a beszerzési vagy ellenőrzési eljárások során. Azok az érintett felek, akik számára nehézséget jelent a kutatás, valamint saját kritériumaik felállítása, kihasználhatják ezen rendszerek előnyeit. További előny, hogy ezeket a rendszereket gyakran frissítik, így lekövetik az építőipar fejlesztéseit, folyamatait.
Kétségtelen, hogy vannak további korlátozások, amelyek akadályozzák a másodlagos anyagok felhasználását. Ilyen például az információhiány az anyagok életciklusáról, tulajdonságairól, műszaki adataikról, minőségükről, illetve a veszélyes anyagok, például azbeszt jelenlétéről vagy a tiszta anyagok alacsony áráról a bontási hulladék feldolgozási költségeihez viszonyítva. Az URGE továbbra is keresi a résztvevő városok által alkalmazott jó gyakorlatokat, és támogatja a tapasztalatcserét annak érdekében, hogy elősegítse a nemzetközi párbeszédet az uniós szakértők és érintett felek között.

Írta: Dr. Eleni Feleki, URGE Akciótervezési Hálózat vezető szakértője

Eredeti cikk: https://urbact.eu/insights-urge-network-thematic-report