Készen állnak a városközpontok a látogatók újbóli fogadására? Öt megoldás a kis városközpontok vonzóbbá tételére a Covid utáni időszakban.
Kétségtelen, hogy a járvány okozta nehézségek a városközpontokat sújtották leginkább, súlyosbítva a már korábban is tapasztalt problémákat Európa számos főutcáján. Mindazonáltal e városközpontok alkalmasak lehetnek arra, hogy új lakókat csábítsanak a környékre, vagy, hogy új gazdasági lehetőségeket teremtsenek kisboltok és más kereskedelmi formák számára.
Egy nagyvárosból érkezve a legmeglepőbb dolog, ami egy kis- vagy közepes méretű városba érve fogad az a csend és a lassabb élet, szemben a dudák, a buszok és a szüntelen háttérzaj szimfóniájával, ami egy átlagos, a nagyvárosban eltöltött napra jellemző. Ez különösen igaz, amikor a kis történelmi városközpontok újjáélesztésével foglalkozó partnervárosokba látogatunk el, amelyek az URBACT hálózatok tagjai. Erre jó példa a City Centre Doctor (Városközpont doktor). Az elmúlt években a hálózat az olyan kis- és közepes méretű európai önkormányzatok párbeszédének egyik fő színtereként működött, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy a jövőbeli élhető kisvárosok megtervezése érdekében közös megoldásokat találnak számos összefonódó problémára.
A környezetvédelem, a turizmus fellendítése, a városi területek újjáélesztése, a gazdasági növekedés: csak néhány példa a városokat leginkább foglalkoztató problémákra, hiszen a városközpontokat először a gazdasági válság, majd a Covid fenyegette, miközben minden alkalommal nőtt az elnéptelenedés veszélye.
A közeli Trevisónál vagy Velencénél jóval kisebb, 40 000 lakossal rendelkező San Donà di Piave (Olaszország) megfelelő méretű ahhoz, hogy a közterületek helyreállítására és azok minőségének javítására kitalált közös módszerekkel kísérletezzen, olyan tereket alakítva, ahol lehetőség nyílik tesztelni az innováció és a részvétel új formáit és módszereit. Talán nem véletlen, hogy ez az olaszországi önkormányzat volt az első, ami létrehozott egy részvételen alapuló városrehabilitációért felelős osztályt (Department for Participatory Urban Regeneration), emellett egyértelműen megemlíti az URBACT helyi csoportot, mint hosszú távú eszközt, amely segítségével az európai program által támogatott együttműködési módszerek az önkormányzat rendszeres tevékenységeinek részévé válhatnak.
A kisvárosokban viszonylag könnyebb ezekre a kérdésekre összpontosítani, mint a nagyvárosok esetében, hiszen itt a társadalmi kohézió erősebb, és a helyi önkormányzatok sokkal határozottabban tudnak fellépni a társadalmi terek újjáélesztése és az új közösségi tudat létrehozása érdekében. Emiatt a kisvárosok alkalmasak a központok élhetőbbé és befogadóbbá tételére irányuló fontosabb megoldások kidolgozására, ami a nagyvárosok számára is tanulságokkal szolgálhat.
A City Centre Doctor és más URBACT-hálózatok által a kisvárosközpontok témájában kidolgozott megoldások és gondolatébresztő anyagok nemzeti és európai szintű vitákat indítottak az európai és globális városfejlesztési menetrendek végrehajtásáról, valamint hozzájárultak az új európai kohéziós politikához is. Íme az öt legfontosabb tanulság:
1. A városközpont újjáélesztéséhez gondoljuk át, mit szeretnénk kezdeni a városi területekkel
Sok város az üres területeket parkolóhelyként hasznosítja, de az olyan városok tapasztalatai, mint Amszterdam, Utrecht és Koppenhága azt mutatják, hogy az autók számára fenntartott terület csökkentése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy város élettel telibbé és élhetőbbé váljon.
A nagy területek, például a terek sokoldalú vagy épp újszerű felhasználása ideális módja egy város újjáélesztésének, legyen az kicsi vagy nagy: lehet belőle játszótér, városi strand, helyet adhat művészeti kiállításoknak, jógaóráknak vagy zenés rendezvényeknek a fiatalok számára.
A kisvárosokban vissza lehet térni a tér koncepciójához, és új felhasználási módokkal színesíteni azt. Ugyanez igaz az utcákra is, amelyeket a belga városokban a városi fesztiválok alkalmával ideiglenes szabadtéri piacokká alakítanak át, vagy amelyeken Medina del Campóban (Spanyolország) a lakosok szabadon biciklizhetnek, sétálhatnak, találkozhatnak vagy ehetnek közösen.
Nem csak a gyalogosforgalom újraélesztéséről, hanem az utcák megszépítéséről is szó van: például Portugáliában az utcákat márványburkolattal fedték be, San Franciscóban pedig utcai festményekkel találkozhatunk, illetve az ecuadori Quitóban a Habitat III. konferencia alkalmából 2016-ban a taktikai urbanizmus témájában egy kiadványt állítottak össze.
2. Nem a nagy áruházak fogják megmenteni a történelmi városközpontokat, hanem a minőségi, kisebb üzletek
Vonzóbbá tehet egy kisvárost a Primark vagy a McDonald's megjelenése? Nem igazán, különösen, ha a teljes folyamat gazdasági és társadalmi fenntarthatóságára gondolunk. Ehelyett sokkal érdemesebb lenne megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a történelmi városközpontok lehetőséget teremtsenek a minőségi kereskedelem fejlődéséhez, kreativitást és értéket képviselve a kisvárosokban, kezdve a közterületek újradefiniálásával, hogy azok élhetővé, járhatóvá és vonzóvá válhassanak. Heerlen ezt az utcai műalkotások széles körű használatával valósította meg, így a holland kisváros a városi művészet szabadtéri múzeumává vált – az URBACT program által elismert jó gyakorlat révén.
Azonban az utcai művészet önmagában nem elég. A kreatív vállalkozást ösztönző új szabályrendszerekkel való kísérletezés, így például az időszakos üzletek megnyitásának lehetősége, vagy a fiatalok ösztönzése új vállalkozások elindítására speciális képzési programok és két évre szóló helyi adómentesség révén – ezek mind részét képezik például Belgium és Írország városmegújításra létrehozott stratégiájának. A megoldások közé tartozik Cork „Streetwise” programja vagy Antwerpen „Pop up to date” kezdeményezése, amelyek szintén az URBACT jó gyakorlatai közé tartoznak.
Sok kisebb városközpont a helyi üzletek fenntartására és az olyan vállalkozások fejlesztésére összpontosít, mint a kézműves sörfőzdék és a bárok. A közterületek minőségére és ésszerű használatára helyezik a hangsúlyt, így a lakosok úgy érezhetik, hogy egy vonzó és élhető helyen élnek.
„Egy településnek vonzónak kell lennie, de ez csak úgy érhető el, ha jobb köztereket alakítunk ki, és megfelelően támogatjuk a vállalkozók munkáját” – mondta Wessel Badenhorst, a City Centre Doctor vezető szakértője.
A helyi üzletek a lezárások alatt is bizonyították jelentőségüket, számos városban és faluban segítettek a közösségi szellem újjáélesztésében. A 2020-ban történtek jól mutatják mennyire is fontos ez a fajta kereskedelmi tevékenység, mára pedig több üzlet megújította a kínálatát, hogy az online kereskedelem térnyerésével szemben személyre szabottabb szolgáltatást nyújthasson a vásárlóknak.
3. Az autók kitiltása a belvárosokból, hogy azok élhetőbbé váljanak
A kisvárosokban még megszokott látvány a járdán bicikliző gyermek, mégis, a lakosok gyakran csak autóval közlekedve férhetnek hozzá alapvető szolgáltatásokhoz. Kétségtelen, hogy minél kevesebb autó közlekedik a városközpontokban, annál vonzóbbá válik a hely.
A mobilitás kérdése a kisvárosokban nemcsak az emberek közlekedési módját érinti, hanem az áruszállítás rendszerét is, különösen most, hogy az online platformok és a futárszolgálatok forradalmasítják a vásárlási szokásokat, még a legkisebb városokban is.
A környezetszennyezés csökkentése a mobilitás és az ellátórendszerek szervezésének átalakítása révén kulcsfontosságú ahhoz, hogy a lakosok kedvezőbben ítéljék meg környezetüket. Például a környezetszennyező teherautók helyett a teherbiciklik használata egyre népszerűbbé válik a környezetbarát és a végfelhasználóhoz közeli szállítási rendszerek kialakítása terén egy olyan ágazatban, amely a nagyobb innovatív fejlesztések hiánya ellenére is erőteljesen képes hatni a lánc különböző tagjainak kialakult szokásaira.
Az emberek kigyógyítása az autófüggőségből: ez a vállalás a strukturált és együttműködő intézkedések és politikák sarokkövévé válhat, különösen a kisvárosokban.
4. A történelmi városközpontok átalakítása a fiatalok és az idősek segítségével
A fiatalok és az idősek társadalmi csoportja a többinél szorosabban kötődik a történelmi városközpontokhoz. Az autót még nem birtokló fiatalok számára a történelmi városközpont az identitásuk részévé is válhat, épp emiatt, ha nincs elegendő programlehetőség, akkor könnyen lehet, hogy felnőttként elhagyják a kisvárost. Ha a fiataloknak főszerepet biztosítunk szülővárosuk jövőjének alakításában, az megakadályozhatja, hogy „elmeneküljenek”.
A szlovéniai Idrija polgármestere arra kérte a helyi fiatalokat, hogy jelezzék, milyen beavatkozásokra lenne szükség városuk különböző részein. A rendbontó és kaotikus akciók helyett meglepő módon inkább a városi helyek funkcióinak újragondolását javasolták, például zenés és táncos előadások, vagy gördeszkás játékok szervezését a tereken. Ezzel is bebizonyosodott, hogy a fiatalokat nem csak a kocsmák ösztönzik maradásra, sokkal inkább a szabadság, hogy önmaguk lehessenek. Ugyanez történt a portugáliai Amarante-ban is, ahol a fiatalok egy hétig tartó rendezvénysorozatot szervezhettek az állampolgárság témájában. „A fiatalok miatt jön létre változás a belvárosokban” – mondta Wessel Badenhorst.
Ami az időseket és a vezetni nem tudókat illeti, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés meghatározó a lakhatás szempontjából.
Udine játékos paradigmája – amely jó gyakorlat az URBACT-nak köszönhetően több közepes méretű városhoz is eljutott – megoldást nyújt az elnéptelenedés ellen, valamint segíti a társadalmi kohézió elérését. Ez a megközelítés olyan programok és kezdeményezések révén segíti elő a lakosság különböző csoportjai közötti kapcsolatépítést, amelyek erősítik a lakóhelyhez való kötődést és javítják az életminőséget. A jobb várostervezés a közösen tervezett és együtt használt helyekkel és terekkel kezdődik: Jane Jacobs tanítása leginkább az olyan városközpontokban érvényes, ahol a lakosság különböző csoportjai összefognak, hogy életben tartsák azt a „faágat, amelyen ülnek”.
A különböző generációkhoz tartozó lakosok együttműködése a Covid-válság idején tökéletes példa arra, hogyan válhat rugalmasabbá a kis városközpontok közössége: ezt a tanulságot a városok a szélesebb körű, integrált szociális jóléthez, a várostervezéshez és az élhetőséghez kapcsolódó politikákba is beépíthetik.
5. Lakosok, akik büszkék a lakóhelyükre
A bizalom megteremtése a lakosság körében a kis történelmi városközpontok kollektív megítélésének megváltoztatása céljából olyan politikai és kulturális művelet, amelyet a részvételi folyamatok segíthetnek újjáéleszteni azáltal, hogy a lakosok teljesebb képet kapnak lakóhelyükről. Az URBACT helyi csoportok létrehozása és a többi URBACT-várossal folytatott, a történelmi városközpontok újjáélesztésének kihívásairól szóló eszmecsere által a városok ötleteket és lehetséges megoldásokat kapnak nemcsak a városközpontok kezeléséhez, hanem azok népszerűsítéséhez is.
Bár egy kis városközpont története nem változtatható meg, a jövőbeli fejlődés iránya és a kilátások úgy alakíthatók, hogy a lakosok részt vegyenek a tervezésben, így főszerepet kaphatnak a változás folyamatában és a városközpontok irányításában. „Senki nem birtokolja a városokat” – mondta Jane Jacobs – és ez még inkább igaz a városközpontokra, ahol a kollektív cselekvés az irányítás visszaszerzéséhez vezethet, amely folyamatban mindenki meghatározó szerepet játszhat. Ha az emberek büszkék arra, hogy részt vehetnek közösségük jövőjének formálásában, az a kisvárosok láthatóságának és vonzerejének is kedvez. Ezek a helyek csendes motorként hozzájárulnak Európa fejlődéséhez, eleven és izgalmas karakterük és egyedi elképzelésük révén a nagyvárosok korában is.
Írta: Simone d'Antonio
Eredeti cikk angol nyelven: https://urbact.eu/five-flawless-ways-revitalise-small-town-centres