A magyarországi jógyakorlat-gyűjtés tíz település kilencféle projektjét tárja fel, Az elemzés célja nem a projektek rangsorolása, hanem annak bemutatása, hogyan működik a változás helyben: mikor indul be a közösségi bizalom, hogyan talál utat a tudás a hivatali struktúrákba, és mitől lesz tartós a program hatása akkor is, amikor a finanszírozás csökken, vagy megváltoznak egyes feltételek.
A kiválasztásba 10 projekt került be. A tíz projekt kilenc eltérő programot tartalmazott, és legalább öt különböző típusú és méretű települést. A települések mérete 9 000 lakostól egészen 150 000 főig terjedt, és a résztvevők között voltak agglomerációs települések, vidéki nagyvárosok, valamint egy budapesti kerület is. A projektcélok is sokfélék a biodiverzitás-kezdeményezésektől, a szociális problémákon át a digitális kormányzásig szinte minden terület érintett. Ez a diverzitás jól mutatja, hogy az URBACT program szoft jellege miatt minden településtípus és településméret számára hasznos lehet. Egy másik fontos tanulság, hogy a jól megfogalmazott URBACT kihívások témakörei elég tágak ahhoz, hogy minden település megtalálja bennük a számára lefordítható és hasznosítható üzeneteket.
1.táblázat az elemzésben részt velő projektek és települések listája
A témák és a települések sokféleségét – ami egy elemző tanulmánynál nehezen kezelhető – egy egyszerű, de következetes módszertannal kezeltük: minden városról külön esettanulmány készült azonos fejezetekkel.
Elsőként a település kontextusát rajzoltuk fel – a gazdasági tendenciákat, a demográfiai mozgásokat, valamint a zöldfelületi és táji adottságokat –, mert az eltérő adottságú és méretű városok eltérő lehetőségekkel bírnak. Jelenlegi állapotuk, fejlesztési terveik és potenciáljuk érdekes lehet abban, hogy mely típusú URBACT projektbe kapcsolódnak be, és miért éppen abba. Valós, jól körbejárható problémákat tud az URBACT kezelni, vagy esetleg épp ellenkezőleg: egy eddig nem ismert folyamatot indít el a település életében, gondolkodásában.
Ezt követi a projekt rövid ismertetése: mi volt az együttműködés célja, mely URBACT-elvekhez kapcsolódik, és hogyan illeszkedik az aktuális szakpolitikákhoz. Ezután feltérképeztük a partnerség összetételét és a városhálózat jellegzetességeit is. Kíváncsiak voltunk a helyi csoportok (ULG-k) működésére, mert azok kiegyensúlyozott összetétele (önkormányzat, civil, vállalati és oktatási szereplők) döntő a megvalósítás minőségében.
Vizsgáltuk továbbá a tesztakciók sikerességét, a bevonás eszközeit és teljességét. Végül kíváncsiak voltunk a projekt hatásaira: arra, hogy mennyire épül be a következő évek városi stratégiai, költségvetési vagy egyéb dokumentumaiba, és hosszú távon mennyire bizonyul fenntarthatónak.
Az egyes esettanulmányokat a végén összevetjük, és kiemeljük belőlük azokat a jövőbeli városok számára is hasznos tanulságokat, amelyek segíthetik a jövőbeni részvételt. Kíváncsiak vagyunk, hogy vannak-e olyan jól működő, kifejezetten a magyarországi viszonyokra alkalmazható módszertanok, amelyek iránymutatóak lehetnek a későbbi pályázók számára.
Az elemzéseket kezdetben a kapott dokumentumok alapján végeztük (Integrált Cselekvési Tervek, Baseline studyk). Majd november–decemberben ellátogattunk több településre is, ahol személyesen találkoztunk a projektben részt vevő helyi szervezetekkel és koordinátorokkal, illetve egyes tesztakciókat is megtekinthettünk. Ahová nem tudtunk személyesen ellátogatni, ott online interjúkat szerveztünk. Az interjúk alkalmával a helyi szereplőket is a projekt integráltságáról, az URBACT kihívásairól, a bevonási eszközökről és a helyi ULG-k működéséről kérdeztük, tehát jórészt követtük az általunk az esettanulmányban kialakított keretrendszert, viszont itt nagyon hasznos helyi, személyes tapasztalatokkal gazdagodhattunk, amelyek szintén beépülnek majd az anyagba.
1.ábra Veszprémi interjú
A bejárások során több helyen tapasztaltuk, hogy a kis léptékű, szerethető tesztakciók nagyon jó szemléletformáló eszközök, és a folyamat generátorai is egyben. Veszprémben a városi méhészet – és a kézzelfogható „városi méz” – akár jelképes ajándéknak is tűnhet, de valójában kiváló tananyag: összeköti az ökológiai szemléletet, az élelmiszer-eredettudatot és a közösségi részvételt. A beporzók védelme így már nem elvont természetvédelem, hanem olyan városi ügy, amelyhez gyerekek, fiatalok és idősek egyaránt kapcsolódni tudnak. Dunaújvárosban az „ovis komposztvödör” egyszerű használati tárgy, mégis gondolkodásmódot alakít: játékos bevezetés a körforgásos logikába. Fóton a megvalósult könyvtári beszélgetősarok az informális dialógus tereit nyitotta meg – ott születnek a bizalom apró építőkockái, amelyek később lehetővé teszik a kockázatosabb, összetettebb lépések megtételét is.
Ami a megvalósítás motorját illeti: a legeredményesebb helyi URBACT-teamnél világos szereposztás működött. A projektmenedzser az ütemezést és az adminisztrációt tartotta kézben, a külső szakértő garantálta a szakmai minőséget, a helyi szervező pedig a közösségi nyelvre fordította a célokat, és szervezte a helyi stakeholder csoportokat. Ez a „háromlábú” modell ellenálló a fluktuációval és az intézményi változásokkal szemben, és eredményesebb, fenntarthatóbb is, mint ahol egy-egy projektmenedzser próbálja egyedül ellátni a feladatokat. A modell előnye, hogy a szakmaiság, a helyi kapcsolatrendszer és a folyamatok gördülékenysége egyszerre biztosított.
2.ábra Dunaújváros helyszínbejárás – óvodai komposztáló
Az interjúk során kiderült, hogy a helyi stakeholder (ULG) csoportok hosszú távú fenntartása ugyanakkor szinte mindenhol kihívást jelentett: a szereplők elfáradhatnak, és újra kell definiálni, miért éri meg a részvétel. Ott maradnak életképesek, ahol a csoportnak világos munkaterve van, és tudatos kapcsolata más helyi programokkal (klímaadaptáció, ifjúsági részvétel, zöldfelület-kezelés). A másik jó irány a kisebb, de tevékeny csoportok szervezése. A széleskörű bevonás és a többféle szereplő itt is jól biztosítja a fenntarthatóságot és a szakmaiságot.
Feltérképeztük a projektek hálózatos - integratív jellegét is: milyen már meglévő települési programokkal és pályázatokkal függ össze, milyen települési dokumentumokra támaszkodik. Vizsgáltuk továbbá a cselekvési tervek beépülését mind a településfejlesztési dokumentumokba, mind a költségvetési tételekbe, hiszen így biztosított a projekt fennmaradása. Veszprém fenntartható városfejlesztési stratégiájába beépül majd a BIODIVERCITY-ben kifejlesztett módszertan egy része; Újbudán 2026-ban már a költségvetési sor jelzi, hogy a program logikája intézményesült; Budaörsön külön kommunikációs szakember felvételét tervezik, aki segít, hogy a tanult eszközök a mindennapi városi működés részévé váljanak.
A magyar projektek ugyanakkor egy sor, itthon gyakori akadállyal néznek szembe. Ilyen a finanszírozás kiszámíthatatlansága – sokszor nehéz előre látni, hogy egy sikeres tesztakció mikor, milyen forrásból léphet nagyobb léptékbe –, és ilyen a nyelvi egyenlőtlenség is: az angolul magabiztosan kommunikáló szereplők könnyebben kapcsolódnak a nemzetközi tanulási térhez. Láttunk szervezeti szeparációt is: az utazó, nemzetközi kapcsolattartást végző kollégák könnyen elszakadnak a helyi ügyektől, ha nincs rendszeres, strukturált tudásmegosztás a városházán belül. Ezen a ponton segíthetnek a tudatos belső fórumok: havi vagy negyedéves „URBACT-óra” a szervezeten belül, ahol a friss tapasztalatok keresztbe áramlanak az osztályok között.
Az URBACT IV magyarországi projektjeinek 2025-ös elemzése egyértelműen megmutatta, hogy a program értéke nem a látványos beruházásokban, hanem a helyi tudás, a partnerségek, valamint a kis léptékű, de szemléletformáló tesztakciók erejében rejlik. A tíz vizsgált település sokfélesége bizonyítja, hogy a program módszertana bármely településtípusban adaptálható, legyen szó kistelepülésekről, nagyvárosokról vagy fővárosi kerületekről. A sikeres projektek közös jellemzője a világos szereposztású helyi URBACT-team, az átlátható partnerségi struktúra és az, hogy a tanult elemek beépülnek a város hosszabb távú stratégiáiba és költségvetésébe.
A kihívások — a finanszírozási bizonytalanság, a nyelvi egyenlőtlenségek és a szervezeti szeparáció — ugyan jelen vannak, de jól kezelhetők a tudatos belső kommunikációval és a rendszeres tudásmegosztással. Összességében az eredmények azt mutatják, hogy az URBACT program valódi hozzáadott értéke a helyi együttműködések megerősítése, a közösségi részvétel mélyítése és a fenntartható, emberléptékű városi működés támogatása.
A cikk írója:
Szövényi Anna Andrea
tanszékvezető, egyetemi docens
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Településépítészeti és Zöldinfrastruktúra Tanszék
